A padlóburkolat az olvasótermekben, az irodahelyiségekben és a folyosókon PVC-ből készült műanyag padló, a raktár valamennyi szintjén öntött aszfalt, az előcsarnokban és a Selmeci Műemlékkönyvtárban fehér rakacai kő, a mellékhelyiségekben mozaiklap volt. Ez ma is így van, legfeljebb csak a műanyag padlót cserélték ki az elmúlt negyven év alatt az olvasótermi szinten, az irodahelyiségekben, a közlekedőfolyosókon, valamint a raktári szinteket is műanyaggal burkolták le.

Mivel a könyvtárépület tervezésekor az épülettel szembeni legalapvetőbb követelményként vetődött fel a vonzó könyvtári környezet megteremtésének igénye, magától értetődő tehát, hogy akkor a bútorzat kiválasztására és a berendezésre rendkívül nagy figyelmet fordítottak. A könyvtári helyiségek teljes bútorzata egyedi tervezés alapján készült. Az irodahelyiségeket az akkori stílusnak és ízlésnek megfelelő normál irodabútorokkal rendezték be, amelyek olyan időtállóan masszívnak, elnyűhetetlennek és praktikusnak bizonyultak az idők folyamán, hogy a mai napig használatban vannak. Kizárólag a régi íróasztalok és székek cseréjére kerülhet majd sor 2010 első negyedévében.

Az olvasói épület földszintjén az irodákon kívül szót kell még ejteni a Selmeci Műemlékkönyvtár akkori időkben igen attraktívnak számító berendezéséről, amelyet az egykori selmeci akadémia muzeális könyv- és folyóiratanyagának elhelyezésére terveztek.

A 132 m²-nyi teljesen zárt, klímaberendezéssel ellátott teremben a mintegy hatezer kötet a falak mentén, nyitott könyvespolcokon van elhelyezve. A lábazaton és a polcok fölötti felső sávban perforált burkolólemez fut végig a termen a polcok homloksíkjával egy síkban. A polcok, illetve a burkolólemezek világos, natúr színű cseresznyefából készültek, az olvasó-kutató asztalok vaslábazattal, mahagóni furnérozású kivitelben, a hozzájuk tartozó székek szintén vaslábazattal, karfával és fekete huzattal. Külön érdekesség volt, hogy az asztalokra üvegfedeles kereteket lehetett helyezni, és így később kiállítási tárlóként lehetett őket használni. Az asztalok és a székek mindenben egyeztek a szintén a földszinten található tanácsterem bútorzatával, így a berendezést összejövetelek, rendezvények esetén mind a múzeumteremben, mind a tanácsteremben az adott létszámhoz lehetett alakítani.

A műemlékkönyvtárban 2004-ben az eredeti tárlókat modernebb, világos színű bútorlapból készült, de a 70-es évek stílusában kialakított teremhangulathoz nem igazán illő, fixen egymáshoz illesztett, és így egyáltalán nem mozdítható vitrinekre cserélték ki. A terem közepét elfoglaló olvasó-kutató asztalok helyére pedig egy teljesen funkciótlan asztallapokkal körülvett ásványtároló vitrin került, amely sem helyileg, sem stílusában nem illik bele a terem megújítatlan atmoszférájába. A tanácsterem bútorzata viszont a mai napig a régi maradt. A vaslábú asztalok a maga korában rendkívül formatervezettnek számító és még jelenleg is jó állapotban lévő, masszív, kényelmes, karfás székekkel - úgy tűnik - jó néhány évtized után is tökéletesen megfelelnek az igényeknek, mivel mindeddig nem sikerült tőlük megválni.

Az emeleti olvasói szint belső elrendezésénél több fontos szempontot kellett figyelembe venni. A legfontosabb az volt, hogy valamennyi könyvtári szolgáltatásnak egyetlen egységes térben kell folynia, és hogy a műszaki és technikai feltételek megteremtésével az olvasók minél gyorsabb kiszolgálására kell törekedni. A hatalmas, egy légterű olvasói térben, mely a 70-es évek elején Európa egyik legnagyobb olvasóterme volt, három fix pontot határoztak meg: a feljárati lépcsőt, a raktártömb bejáratául szolgáló "nyaktagot", és a szerelvények vezetésére és egészségügyi célokra szolgáló beépített tömböt. Zsidai József, a már korábban is említett, könyvtárról szóló, 1971-ben kiadott kiadványában azt írta: "E három fix pont helyének és funkciójának megtartásával az olvasószolgálati szint sokféleképpen alakítható és variálható a mindenkori igényeknek megfelelően, a szerkezet megbontása vagy átépítése nélkül."

Bár e nagyon modern és előrelátó gondolat gyakorlati megvalósítására mindig voltak kisebb-nagyobb próbálkozások, az első és eredeti koncepciót felülmúló, a "változások korának változó igényeit" követő, kellően átgondoltan végrehajtott, látványos térátalakításokra (pl. térmegosztások vagy leválasztások újabb funkciók céljából, a kisebb gyakorisággal használt egységek teljes áthelyezése az olvasói tér másik részébe stb.) az utóbbi 10-15 évben nem került sor.

A múzeumterem az új kiállítási tárlókkal és az ásványvitrinnel	A Selmeci Műemlékkönyvtár kovácsoltvas kétszárnyas kapuja Bieber Károly iparművész műhelyében készült 1985-ben, tervezte és kovácsolta Piller György. A kovácsoltvas kapun Varga Miklós szobrászművész által készített bronz kari emblémák láthatók.
A 60 éves Zsidai József főigazgató köszöntése a tanácsteremben (1994)	A tanácsterem falát Lenkey Zoltán grafikus művész rajzai (1982) díszítik.