Egyéb neve: gyöngyös bagoly, lángbagoly.
(Strix flammea L.)
Leirás. Igen tollas voltánál fogva majdnem varjúnagyságot mutat; szeme sötét, majdnem fekete, elõre pillantó. Feje nagy, a fátyol igen fejlett, nyugalomban szív alakú ábrázatot alkotva, fehéres, szélein rozsdás; a csõr gyengén kampós, sárgás; a láb csûde véknyan tollas, az ujjak majdnem kopaszok; a középsõ ujj karma belsõ szélén fürészes. A test tollazata selymes, puha és a szép, hamuszínû háton sok fehér és sötét gyöngyözéssel; a hasfél halavány, rozsdás lehelettel, néha igen világos, apró fehér és sötét gyöngyözéssel. Rendes fészket nem épít, hanem várromok falán, tornyok belsõ párkányzatán, granáriumok fal törmelékén, szemetjén tojja le fészekalját, mely öt néha hét hosszúkás, fehér tojásból áll.
Élete módja. A gyöngybagoly az ember környezetét keresi föl és legszivesebben épületek padlásait, a hiúkat, a granáriumok belsõ fedélgerendázatait lakja, hol a félhomály uralkodik, mely az éjjeli madárnak napközben is kedvez. Nyugalomban mindenféle furcsa állásokba helyezkedik és a fátyol mozgatásával mintha fintorítaná az arczát. A házban egyike a leghasznosabb madaraknak, mely senkinek sem vét s a mellett a legkitünõbb és legszorgalmasabb egérfogó, mert többet öl, mint a mennyit egyszerre elkölt. Igaz, hogy reá megy a denevérre, mely mint rovarevõ hasznos, és ha hozzáfér, elviszi a madárporontyot is; de ez kivételes és semmiben sem csökkenti a gyöngybagoly nagy hasznosságát. Mindég eleven, tehát ártó prédával él és csak a legnagyobb szükségben fanyalodik a dögre. Kiáltása éjjel hallható, kellemetlen, rekedtes rûûû szólam, majd hortyogó és kaffogó hangok hallatszanak, a mi együttvéve nagyon arra való, hogy tudatlan emberek babonásságát felköltse, melynek rendes következése az, hogy ez a hasznos bagolymadár a csûr kapujára kiszegeztetik, a szegezõ ember nagy kárára és bizony gyalázatára is.
Nálunk nem ritka, de nem is sok.
