 |
A Selmeci Műemlékkönyvtár a Miskolci Egyetem ősének, az 1735-ben Selmecbányán (Schemnitz, ma Banska Štiavnica, Szlovákia) megalapított Bányászati és Erdészeti Akadémiának (Főiskolának) a könyvtára. 1735-ben Selmecbányán uralkodói rendeletre létrehoztak egy bányaiskolát (Berg-schule) azzal a céllal, hogy ott a Habsburg Birodalom bányászata és kohászata számára vezető műszaki szakembereket képezzenek. 1762-ben Mária Terézia rendeletére, a már meglévő Bergschule gyakorlati és szellemi alapjaira támaszkodva megszervezték az Akadémiát (Bergakademie). 1808-ban az intézmény erdészeti tanszékkel bővült, és 1846-tól Berg- und Forstakademie néven működött. 1904-től Bányászati és Erdészeti Főiskola lett az intézmény neve. Az első világháború után Selmecbánya az akkor megalakuló Csehszlovákiához került, így 1919 tavaszán a főiskola Sopronba költözött. Miután 1949-ben Miskolcon megalakult a Nehézipari Műszaki Egyetem bánya- és kohómérnöki, ill. gépészmérnöki karral, a bányász és kohász tanszékek 1949 és 1959 között fokozatosan átköltöztek Sopronból Miskolcra. A Sopronban maradó erdész tanszékekből létrejött az Erdészeti és Faipari Egyetem (Nyugat-Magyarországi Egyetem). Az intézmény áttelepedésével a könyvtár is költözött. Az 1735 és 1918 közötti időszakból való mintegy 45 ezres állomány háromnegyed része került Miskolcra, egynegyed része pedig a másik utódintézmény, a Nyugat-Magyarországi Egyetem könyvtárában maradt. A Selmeci Műemlékkönyvtár mint Európa egyetlen XVIII. századi alapítású, épségben és szinte hiánytalanul megmaradt műszaki-természettudományos szakkönyvtára, muzeális védettséget élvez. A 132 m2 alapterületű, külső behatásoktól elszigetelt, légkondicionált múzeumteremben a gyűjtemény közel hét és fél ezer egysége tekinthető meg olyan könyvtári rendben, ahogyan az a selmeci akadémián volt 1862-ben. A könyvtár jellegzetes egységét a könyvek ún. "selmeci kötése" adja: a márványerezetű barnás papírkötéseken élénk színű címkék jelzik a különböző szakokat. A XIX. sz. elejétől 12 szakcsoportba sorolták be a könyveket. A XVIII. sz. második felétől megjelennek a világon az első szakfolyóiratok. Az induló évfolyamuktól folyamatosan beszerzett kémiai-fizikai, matematikai, bányászati-kohászati stb. folyóiratok egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az akadémia és könyvtára benne élt a nemzetközi tudományos életben. Az első francia bányászati-kohászati folyóirat 1794-ben jelent meg Journal des Mines címmel. 1817-től napjainkig Annales des Mines néven jelenik meg. A világon az egyetlen 18. századi alapítású, ma is élő bányászati-kohászati folyóirat. A selmeci akadémia oktatást segítő ásványgyűjteménye 4000 tételből állt. A kiállítás a gyűjtemény legféltettebb aranyérckincseit mutatja be, a XVII-XIX. sz.-ban még virágkorukat élő, az egykori Magyarország legendás bányahelyeiről (Verespatak, Aranyosbánya, Dognácska, Kapnikbánya, Selmecbánya, Körmöcbánya) származó ásványritkaságokat. E-mail: Honlap:
Folytatás...
|
