Az üvegfalakkal és könyvespolcokkal tagolt olvasóterem eredetileg az alábbi egységekből állt:

- társalkodó rész az ellenőrző ponttal (megszűnt)
- folyóiratolvasó-terem
- bányamérnöki olvasóterem (átalakult)
- kohómérnöki olvasóterem (átalakult)
- gépészmérnöki olvasóterem (átalakult)
- rajzasztalos olvasóterem (megszűnt)
- kutatói olvasóterem (megszűnt)
- központi segédkönyvtár
- Olvasószolgálati és Tudományos Osztály hivatali helyiségei
- szolgálati-kölcsönzői tér
- szabadpolcos kölcsönző
- katalógusok

Ez a felosztás az idők folyamán természetesen némileg módosult, bizonyos egységeket megszüntettek, illetve a számítástechnika térhódítása után megjelentek a számítógépek az olvasói tér különböző részein, mint egyfajta igénybe vehető szolgáltatás eszközei. A gépek első csoportja a felszámolt kutatói olvasóterem helyére került, majd 2002-ben a folyóiratolvasó-terem végében, üvegfalakkal leválasztva, egy eléggé szűk területen kialakítottak egy újabb számítógéptermet, a Multimédiás Központot, amelyben a számítógépek használata és az egyéb szolgáltatások viszont - mivel teljesen kiesik az ellenőrzési lehetőség alól - csak állandó felügyelet mellett vehetők igénybe.

Az olvasótermi szint eredetileg jól megtervezett, egységes, harmonikus képet mutatott, amely Moess Tibor belsőépítész munkáját dicsérte.

A könyv- és folyóiratpolcok, a szolgálati pult és a burkolóelemek mahagóni furnérozással készültek. A folyóiratpolcok a kitámasztható támlákkal, kétoldalas kivitelben igen praktikusak még ma is. A 19 elemből álló 17,5 m hosszú, mahagóni furnérozással és fekete műanyag fedőlappal ellátott, variálható kölcsönzői pult önmagában is elegáns bútoregység volt. Ugyancsak mahagóni burkolattal látták el a raktári bejárat falfelületét és a vizesblokk olvasóterem felé néző külső falfelületét. Az egy- és kétszemélyes olvasói asztalok vaslábazattal, fekete műanyag asztallappal, a hozzá tartozó székek pedig fa háttámlával és lábazattal, négyzet alakú, zöld kárpittal bevont ülőkével készültek. Később az asztalokat és a székeket is lecserélték, az utóbbiakat többször is. A olvasótermi esztétikum szerves része volt a 105 db négyzet alakú barna műbőr fotel a szintén négyzet alakú mahagóni dohányzóasztalokkal és a sok virággal. Tudatos tervezés eredménye volt az is, hogy virágtartók készültek sárga, fekete és piros színben, zománcozott acéllemezből. Ma már furcsának tűnik, de "a normális munkafeltételek fontos tényezőjeként" a könyvtár egész területén engedélyezett volt a dohányzás.

Az olvasótermi szint mai összképe azonban már korántsem ilyen egységes és harmonikus. Mivel az épületrekonstrukció, a korszerűsítés, a teljes bútorzatcsere az elmúlt húsz évben sem történt meg, mindig csak a halaszthatatlan javításokat, a szükséges vagy részleges bútorzatcseréket végezték el, így alakult ki az olvasói tér változóan eklektikus képe. A fali burkolóelemek, a könyv- és folyóiratpolcok és a kölcsönzői pult mahagóni színe, a padlóburkolat, a terem központi helyén "ott maradt", gyakorlatilag már alig használt katalógusszekrények, az a néhány barna műbőr fotel, amelyekbe a napi sajtó elolvasása céljából leülhet az olvasó, mind a hetvenes évek hangulatát idézik. Az új asztalok, székek, a számítógéptermek modernsége próbálja csak megtörni a manapság oly divatosan hangzó ún. "retroérzést vagy retrohangulatot".

2010 első negyedévében újra részleges bútorzatcserére kerül majd sor az olvasói szinten is. Ahogyan a földszinti irodák dolgozói ennyi évtized után végre új íróasztalokat és székeket fognak kapni, az olvasószolgálat számára is nagy változást fog jelenteni, hogy az elöregedett, idejétmúlt, régi látványosságától már rég megfosztott, de a jelenlegi környezetébe még mindig nagyon jól illeszkedő és végül is funkcionáló kölcsönzői pultot kicserélik, remélhetőleg egy sokkal praktikusabb, modernebb vonalvezetésű, a megváltozott kölcsönzői szokásoknak és új funkcióknak megfelelőbb szolgálati pultra. Ezzel összhangban a raktári bejárat falfelületét is újraburkolják. Mivel a folyóiratolvasó-terem teljes egészében számítógépteremmé alakul, természetesen ide is új bútorzat kerül majd. Remélni tudjuk csak, hogy ezek a részleges változtatások nem fognak tovább rontani az olvasótermi szint jelenleg igen eklektikus jellegén.

A könyvtári munkát segítő gépi technika is a maga korában a legmodernebb volt, mindent beszereltek, ami abban az időszakban Magyarországon megvalósítható volt. A könyvszállításhoz az ötödik szintig működő személyszállító lift és két darab teherlift állt rendelkezésre, sőt a teherliftektől a kölcsönzői pultig szállítószalag közbeiktatásával zajlott a szállítás. (A szállítószalag nem örvendett nagy népszerűségnek a dolgozók körében, nem sokáig volt használatban.) Az olvasók ellenőrzése olvasótermi felügyelők helyett ipari kamerák segítségével történt. Kiépített belső telefonhálózat és könyvkikérésre szolgáló mikrofonrendszer is volt, 2-2 hangszóróval minden raktárszinten, így a könyveket a raktárból telefonon vagy rádión is ki lehetett kérni. A raktáros jelzőgombok megnyomásával üzenhetett vissza, hogy küldi-e a könyvet, vagy nincs meg a könyv. Olvasótermi jelzőlámpákat is beszereltek, amelyek arra szolgáltak, hogy ha az olvasó nem akarta a kölcsönzői pultnál megvárni a könyv érkezését, akkor kapott egy számot, amelyet aztán az olvasótérbe belógó kisméretű elektronikus kijelző táblára írtak fel. Ezután visszamehetett a könyvért. Természetesen ezek a technikai megoldások ma már nem működnek, sőt, kérdés, meddig működtek egyáltalán. De mindenképpen szót kellett ejteni róluk, ezzel is bizonyítandó, hogy a miskolci egyetemi könyvtár nemcsak Európa egyik legattraktívabb, de technikailag is egyik legmodernebben felszerelt épülete volt.

Épületgépészeti szempontból viszont jelentős hibát követtek el akkor, amikor az épület szellőzését nem oldották meg megfelelően. Igazából tervezési hibaként is felróható, hogy az ablakokat fix beépítésűre tervezték, ugyanakkor a klímaberendezés beépítése elmaradt anyagi vagy egyéb okokból kifolyólag. Egyfajta gépi úton történő levegőellátás volt, de ez nem bizonyult elég hatékonynak. A minden oldalról üvegfalakkal határolt, lapos tetejű épület ugyanis erős napsütés esetén a kívánt mértéken felül felmelegedett, és a nyári melegben az olvasóteremben való tartózkodás szinte elviselhetetlenné vált mind az olvasók, mind a dolgozók számára. Ezt az épület üzembe helyezése után egy-két évvel már jelentkező problémát sajnos negyven év óta sem sikerült alapvetően orvosolni. Mindössze azzal próbáltak javítani a helyzeten, hogy a fixen rögzített ablaktáblákból néhányat nyithatóvá alakítottak át. Tervezési hibának róható fel az is, hogy a hatszintes raktártömb szellőztetése a mai napig sem természetes, sem mesterséges úton nem lehetséges, továbbá, hogy a személy- és teherszállító liftek csak az ötödik szintig közlekedtek évtizedeken keresztül. Így volt ez annak ellenére, hogy a hatodik szint egyik fél szintjén kapott helyet 1985-től a múzeumi raktár, és előre sejthető volt, hogy idővel a könyvraktár is helyszűke miatt csak felfelé tud majd terjeszkedni. 2009 elején végre átadták a teljesen felújított, egészen a hatodik szintig közlekedő személyliftet. További problémaként említhető még, hogy a földszinti irodahelyiségek ablakai egyáltalán nem nyithatók ki 90 fokos szögben, csak bukóállásba állíthatók, így az irodák igen rosszul szellőztethetők.