Egyéb neve: egerészõ, egerészõ ölyv.
(Buteo buteo L.)
Leirás. Szín és tarkítás szerint nagyon sokféle változatosságot mutat. Hollónál nagyobb, zömökebb ragadozó madár. Legállandóbb jegye az, hogy a csõr tövének viaszhártyája és a meztelen lábcsûdje sárga, orralyuka körtealakú, a szem csillaga szürke vagy barna; az evedzõ és kormánytollak szára fehér; a farkavége elvágott, a fark pedig tizenhét sötét rovott szalagot mutat. Néha inkább fehéret, néha barnát, néha feketést mutató madár. Csõre felsõ kávája ívesen hajló, élén kissé kiszélelt. Fészkét a legmagasabb bükk- vagy tölgyfákra rakja, fészekalja 3-4 tojás; ritkán fehér, legtöbbször világos alapon agyagos foltozattal és szeplõzéssel.
Élete módja. A hegységet és a síkot egyformán kedveli, télszakára tõlünk délibb vidékre vonúl; de enyhe teleken megmarad. Röpülése szép, úszó; kerengve pedig «kiõ-kiõ-» vijjogást hallatva, nagyon magasra röpül; kerengése igen szép és csavarosan viszen fölfelé. Lengén röpülve fölszedi a békát, gyíkot, szükségben még a mérges kígyót is; de hörcsök, vakondok, patkány, kis nyúl mellett fõfõ tápláléka mégis csak az egér; a mely csemegébõl egyszeri jólakásra kell 20-30 darab is. Ezt az õ fõeledelét lesve szerzi, leginkább úgy, hogy petrenczére, boglyára, karóra, száraz fára felkap és mozdulatlanúl ülve, éppen csak a fejét forgatva, kivárja az egeret. Ekkor szárnyat bontva lecsap és felszedi prédáját. Egérjárásos években a megtámadott tájra az ölyvek felgyülekeznek és ugyancsak lakmároznak. A hálóhelyek fái alatt ilyenkor százával hever a kiökrendezett egérszõr-gomolyag.
Ekkor jól tenné a gazda, hogy egeres tagjára ülõfákat állitana, hogy az ölyv letelepedhessen és lesbe állhasson. Embermagasságú, karvastagságú husáng, feljül keresztfával elégséges erre a czélra. Igy az ölyv a gazdának hasznos.
Igaz, ha fáczányosba veszi be magát, vagy oda, a hol a fogoly, a nyúl védve van, nagy kárt okoz.
Nálunk még bõven van.
