Egyéb neve: sárgarigó, sármáringó, sárga velyhe, aranybegy, sármárinkó, aranymárinkó,
aranymálú, aranymálé, szolgabiró, aranymál rigó, lórió, aranymál, aranymáj.
(Oriolus galbula L.)
Leirás. Rigó nagyságú. A hím szép aranysárga, szárnya, farka fekete, az utóbbinak a vége sárga; a szemen át a csõr tövétõl indúlva fekete pászta, csõre vöröses hússzínû, szeme vérvörös. A tojónál és a fiókáknál mindaz, a mi a vén hímnél aranysárga zöldes, az alsó testrészek szürkésfehérek sötétebb csíkokkal. Fészke remekmû; mindég villás ágra, a villa tövébe építi és mindenféle finom rosttal és szélesebb háncsszalagokkal odaköti; kirakja és kiépíti mindennel a mi finom, még pókhálóval is. Fészekalja rendesen öt tojás fehér alapon gyéren álló élesen irott sötét foltokban. Kertekben is fészkel.
Élete módja. Tavaszkor és nyár elején hangos madár, melynek lágy, mélyhangú tilinkóra emlékeztetõ hangja betölti az erdõszéleket és a nagy gyümölcsösöket. Ez a szép szózat a hímtõl ered, míg a tojó bizony úgy felelget, mint a kis macska, a mikor valaki a farkára hágott. A régi Szirmay uram azt mondja a hím hangjáról, hogy görög:
Sárga rigó görögül: «flüa reo ió»
Borsodi neve: szolgabíró; ez is hangját festi a hímmadárnak. A többi magyarázatot már elõ is soroltam abban a szakaszban, mely a hangról és értelmezésérõl szól.
Az aranymálinkó gyümölcsérés idején kívül igen hasznos madár s nincs az a hernyó, még ha a legszõrösebb papmacska is, a melyet el ne csípne, cserebogár járáskor meg éppen irtóháborút folytat a gyümölcsösök ez istencsapása ellen; hanem az is igaz, hogy a mikor a kora gyümölcs érik - mert az õszit nem várja be: elvonúl melegebb tájakra - nem igen törõdik az ártalmas bogársággal, hanem rámegy a cseresznyére, kajszín-baraczkra, korán érõ édes körtére. De a bogárság üldözésével nyujtott haszna sokkal nagyobb a kárnál és éppen azért gráczia legyen fejének - a madár különben is remek gyönyörüsége szemünknek.
