Egyéb neve: nyaktekerõ, tekerints, nyakforgató.
(Jynx torquilla L.)
Leirás. Pacsirta nagyságú madár, finom puha tollazattal, mely emlékeztet a bagoly vagy a kecskefejõ tollára; torka agyagos szinû, keresztbefutó, finom, sötét hullámvonalakkal; farka szép szürke, feketén permetezve, hat széles, csipkés, keresztberovott sávolylyal; hasafele szürke alapszinen barnás, fehéres és feketés foltokkal tarkálva és finoman permetezve; tarkójától lefelé a háton és a válltájon nagy fekete foltok. A szárny evedzõtollai rozsdaszinnel keresztberova. Két lábaujja elõre, kettõ hátrafelé áll; a lábak rövidek. Odvakba fészkel, olyanokba, a minõket talál s ott a puha murvára tojja le monyait, számszerint hét, néha tizenkettõt; szinük fehér.
A nyaktekercsnek is féregalakú, hosszú messzire kiölthetõ nyelve van.
Élete módja. A nyaktekercs is vándormadár, mely õszkor elhagy, tavaszkor visszatér és rögtön hallatja éppen oly sajátos mint kellemes hangját, mely így szól: kjü-kjü-kjü-kjü-kjü-kjü-kjü és tagadhatatlan, hogy ez a hang a hosszú tél után kedvesen hat az emberre. A nyaktekercs nem kopácsol és nem is kuszik, mint a harkály, de nyelvével éppen úgy mûködik. A hangyabolyt kilyukasztja s a kitóduló hangyák, mint lépvesszõre, úgy tapadnak hosszú nyelvéhez, melyet hirtelen visszaránt és mintegy lehántja róla a prédát. A hangyatojást felpiczézgeti nyelvének kemény, hegyes végére, mely azonban nem szakás, mint a harkályé. Igy szedegeti a kéreg repedéseibõl is a bogárságot: a petét, bábot és mindent, a mi ott bujkál, nyugszik vagy leskelõdik. Ezért a nyaktekercs kiméletre méltó, igen hasznos madár.
A nyaktekercs nem vad madár, azért közelrõl is megvigyázható. Nevét onnan vette, hogy nyakát nyujtogatja, csavargatja, miközben bóbitáját felállítja és farkát kiteregeti. Szereti a lombos fákat, gyümölcsösöket. Nálunk még nem ritka.
