Egyéb neve: tarka harkály, czifra harkály, fakopogató, favágó, fakopácsoló,
harkány, horokály.
(Picus major L.)
Leirás. Fekete, fehér és égõvörösen tarka, különben rigó nagyságú madár; fekete gyeplõje kantárszerûen levonúl a nyakon; háta és farcsíkja fekete. A hímnél a koponya hátulsó része vörös, a tojónál fekete; mind a kettõnél a farokalja égõvörös; a hasfél szennyes fehér, a vállon fehér folt; az evedzõ tollakon rovott fehér foltok. A fark erõs, középsõ tollai hegyesek, feszesek, támasztásra alkalmatosak. A csõr aránylag kurtább, de tövén erõs, hegyén vésõforma. Odvát középmagasságban fákba vágja, a bebúvó lyuk kerek és éppen csak hogy beereszti a madarat; fészekalja négy, ritkán hat finom héjjú, fényes, hófehér tojás.
Élete módja. Ez is igen buzgón ácsoló, kopácsoló madár, mely nagy serénységgel szálldossa be az erdõt, kertet s alulról fölfelé kúszva, apróra vizsgálgatja a fák kérgét és belét is, hogy az élõ pondrót, szút vagy bujkáló bogárságot felkutassa, kiácsolja és hosszú, hegyes nyelvére felpeczkelje. Alkalomadtán rámegy a fakopáncs olajos magvakra, így a tányériczára és bogyókra is; de ezt kárnak beszámítani nem lehet. Egész lényénél és mûködése sajátságánál fogva leghatározottabban a hasznos madarak közé tartozik. Nem áll az a széltiben elterjedett hit és gyanú, hogy ezek a harkályok, az igaziak, kopácsolásukkal az épséges fát rontják, erre csõrük minden erõsségénél fogva nem is alkalmatos, csak oda bir bevágni, a hol a fa redvesedéstõl, korhadástól meg van gyöngítve és éppen ezért alkalmatos tanyája az õrlõ bogárságnak is. A harkály munkálkodása, a fák tövén elszórt forgácscsal figyelmezteti a jó gazdát a fa betegségére, hogy utána láthasson a segítségnek addig, a meddig nem késõ. A fakopáncs ügyesen búvik, embert látva mindjárt a fa ellenkezõ oldalára kúszik. Õszrekelve, más fatisztító madarakkal egy rajban jár-kel. Tavaszkor pergõ dorombolást végez a száraz ágakon.
Nálunk még nem ritka.
