Egyéb neve: vasorrú, kosorrú veréb, magnyitó, vasorrú pinty,
cseresznyemagtörõ, meggymagtörõ.
(Coccothraustes coccothraustes L.)
Leirás. A verébnél nagyobb, vaskosabb, buksifejû, kurtafarkú és igen hatalmas csõrû madár. Fejebúbja és pofái fahéjszínûek, tarkója szürkés, dolmánya gesztenyebarna. Torkán, a csõretövén és a szemen át fekete folt. Szárnyán fehér folt. Farka középen fehéres, szélein sötétebb; hasafele szürkés ibolyásan futtatva. A szárny középsõ evedzõ tollai a végükön el- és kimetszettek, némileg hullámosan hajlók s úgy néznek ki, mintha ollóval nyírták volna. Csõre rendkívûl erõs, tövén nagyon vastag, de hegybe kifutó. Fészekalja négy-hat tojás, szín szerint halavány zöld földön ritkásan szeplõs. A fészek jól van megépítve s embermagasságtól kilencz méter magasságig található gyümölcsfákon és ritkás erdõk sudarain is.
Élete módja. Nem igazi vándormadár, mert csak kemény telek idején húzódik melegebb tájakra. Õszkor azonban leszáll az elõhegységbõl az aljakba és be még az emberi hajlék közelébe is, a mikor aztán nagyon nyughatatlan életet folytat. Óvatos, vadmadár létére mindentõl megriad és szökik, röptében élesen sivító zü-zü-zü hangot hallatva. Már csõrének feltünõ hatalmas volta is elárulja, hogy táplálékának szerzése nagy erõvel jár és ez úgy is van, mert legkedvesebb eledele a legkövesebb cseresznyemag, úgy a meggyé is, a melytõl a madár neve ered.
Rendesen kis csapatokban jár s jó prédára akadva, nagyon csendesen viselkedik, úgy hogy csak a kemény magvak feltörésével járó csattanások hallhatók; csõre egyenesen ilyenekre van alkotva. Az alsó káva mélyedésébe beléfekszik a mag, a felsõ káva bordázott, a magvak õrlésére kiválóan alkalmas. Oly cseresznye- vagy meggymagot, a melyet az ember testsúlya csak a csizmasarokkal bír felroppintani, ez a madár csak úgy kihüvelyezi. Tavasz felé, mikor magvakban megszorúl, rügyeket csipdes és ekkor káros.
Egészben gyéren elõforduló madár.
