Egyéb neve: gimpli, pirók, süvötyõ, gyöp.
(Pyrrhula pyrrhula G.)
Leirás. Pacsirta nagyságú. Fejeteteje, csõretöve köröskörül, szárnya és farka fényes fekete; dolmánya szép hamuszürke; farcsíkja és farkalja hófehér, melle és hasa gyönyörû hajnalpiros; a tojónak hasafele is hamvas. Csõre kurta de nagyon vastag, csúcsán kampósan hajló. Fészekalja öt tojás, mely zöldeskék alapon biboros és szürke szeplõkkel tarkáló. Fészke a hegység fenyves részében áll, úgy öt-hat méter magasságban. Burkolata vékony ágacskákból, bélése szõrbõl készül.
Élete módja. A süvöltõ nálunk nyáron át hegyi madár, késõ õszkor pedig levonul az aljakba, a mikor a messze éjszak nálánál erõsebb testû, hozzánk telelésre levonuló süvöltõkkel találkozik és velök együtt barangolja az erdõt, ligetet és a kertet, még a házak közvetlen közelében is. Mikor a fákat hófehér, a téli Nap hideg sugaraiban csillogó zuzmara lepi el s ez a remek szinezetû madár a vékony ágon megtelepedik, a legszebb és legkedvesebb téli képet látjuk és még ezt is megszépíti mélán hangzó hivogatása, a székelység szerint süvöltése, a melytõl székely neve is ered. Ez a hang olyan, mint a somogyi hosszú furulya legszebb középhangja. Fogságba ejtve külországokon nótára tanítják, a melyben mesterré válik és ekkor ötven koronáig is megadják az árát. Könnyen rajtaveszt, mert nem óvatos, innen van az, hogy az együgyû, könnyen hivõ embert a gimpli névvel tisztelik meg.
Az aljakban növényevõ madár, mely nekiesik ifjú hajtásnak, rügynek, mindenféle bogyó magjának, mint a kányabangitáénak, az ostorményének stb.; de már dudvákra rá nem jár. Kemény teleken, mikor megszorul, nagyon rájár a gyümölcsfák rügyeire s ekkor kárt is okoz.
Télen át nem ritka.
