Egyéb neve: pinty, árva pinty, siró pinty, csicsimépinty, borpintyõke.
(Fringilla coelebs L.)
Leirás. Veréb nagyságú, erdei és kerti nagyon kedves madár; az öreg hím szárnyán egy széles fehér és egy keskenyebb sárgás, keresztberovott pászta; farkán a két szélsõ kormánytoll nagy, fehér ékalakú folttal; felröpüléskor ezektõl tarkának tetszik a madárka. Egyébként fejeteteje és tarkója kékesszürke, homloka fekete; a pofák és a hasafele szépen barnavörös; szárnya fekete, úgy farka is a fehér foltokon kívül. A tojó és a fiak egyszerûbbek; de hasonlítanak a hímhez. Fészkét jó magas ágakon, néha egészen szabadonállva rakja, még pedig nagy mûvészettel a legfinomabb zuzmókból, mohotkából, finom gyökérrostokból, gyapjúból és szõrbõl. Fészekalja öt-hat tojás, mely halavány földön sötétesen pettyegetett, néha finoman irásos; ritkán egyszínû.
Élete módja. A pintyõke hasznos madár is, hozzá meg a kert, az erdõ ékessége, nemcsak szép szinével és tarkaságával, jámborságával és lépegetésével, hanem különösen hangjával, mely úgy szól, mint valami ezüst csengettyû; ezenkívûl hivogatása úgy hangzik, mint a neve: «pinty-pinty». Egész szaporítási vagy fiasítási idején át buzgón szedi a legkártékonyabb rovarokat, különösen a rügyeket bántó apró és nagyon káros hernyócskákat, piczi bogarakat. Magvak érésekor ezekkel is táplálkozik s majdnem kizárólag a földrõl szedegeti azokat. Igaz, hogy veteményesekben, ha odaszokik és csapatosan jár kárt is okozhat, de a haszon mégis csak nagyobb.
Kemény télen sok nyomorgó madártárssal, sármányokkal, zsezsékkel, pipiskékkel, verebekkel seregbe vagy laza kompániába verõdik, bejön falvakba, de még városokba is és ott is keresgéli szemeten, hulladékon úton-útfélen szûkös eledelét. Régente, de még ma is, külországban mint éneklõ nagy becsben állott és énekének változatai szerint nevezték el. A jó pintynek tehén is volt az ára.
Szólásmód ügyes lányról, meg fiúról, rendben levõ dologról:
Olyan mint a pinty!
Nálunk még nem ritka.
