Egyéb neve: sármán, sármánkó, sármályú, sármántyú stb.
(Emberiza citrinella L.)
Leirás. Veréb nagyságú, de hosszabb, ösztövérebb madár. Az öreg hím begye, hasa és fejeteteje aranysárga, a mit a régiek «sárarany» színnek mondottak, innen a neve. Dolmánya rozsdaszínû, de zöldesbe játszó, erõsen vonott, sötét szárfoltokkal tarkálva; szárnya, farka feketés, rozsdásan szegett. A tojóka és a fiak sokkal szerényebb, fakóbb színezetûek. A csõr sajátságos alkotású. Alsó kávája szûkített, a felsõ káva padlásán egy bütyök s az egész magvak kimorzsolására alkalmatos. Alacsonyan, bokrokban fészkel elég jól rakott fészekben. Fészekalja öt tojás, mely világos földön sötéten, irásosan van tarkálva.
Élete módja. Ügyes, eleven madár, mely azonban mindig bizalmas; kertek, bokrosok és erdõszélek lakója és legkülönb tulajdonsága az, hogy szereti a nem fajbeli madarak társaságát, nevezetesen a fenyõrigóét, a melylyel szorosan együtt tart. Tápláléka fiasitás idején és addig, a mig a magvak nem érnek, jobbadán rovarokból áll és szereti a sima hernyóknak oly fajtáit is, a melyek más madárnak nem izlenek. Ezen túl szereti a magvakat, de sokkal inkább a liszteseket mint az olajosokat. Nagy kedvvel tagja a télszak idején egybeverõdõ szárnyas munkáscsoportoknak, a melyekkel a határt barangolja s ugyancsak szedi, irtja a hóból kiálló kórók, gyomok magvait. Tehát kettõsen is használ a gazdának.
Kemény teleken a többi szárnyas vendéggel bevetõdik a helységekbe is; hetivásárok után pintyõkékkel, bubospacsirtákkal és verebekkel vetekedve szedi a hulladékból a még csak félig emésztett zab és egyéb maradványokat; ilyenkor igen bizodalmas. Repülése 
ives, mert a mig szárnyait verdesi, ekkor emelkedik, majd testhez húzza s ekkor sûlyed. Szavával nagyon is kedvesen élénkíti a tavaszi tájat. Azt mondja ághegyre ülve: cze-cze-cze-cze-cze-cze-cziiiii!
Nálunk még bõven fordúl elõ.
