Egyéb neve: barázdácsa, brázdabillegetõ, borozdabillegetõ, leánykamadár, lipinkamadár.
(Motacilla alba L.)
Leirás. A pacsirtánál kisebb, karcsúbb, hosszabb farkú és nagyon kedves madárka. Három a színe: fekete, fehér és hamvasszürke. Fejebúbja és tarkója, meg a torka szép fekete, homloka, pofája és hasa fehér, dolmánya hamvas; szárnya, farka feketés, az elõbbin a tollak fehéres szegéssel; a farok két szélsõ tolla nagyrészt fehér. Farcsíkja sötétszürke, farokalja fehér. Csõre finoman árszerû, feketés; karcsú lába is ilyen színû. Fészkét vízmellékre szereti rakni, nagyon különbözõ elhelyezéssel: kis odvakba, kövek közé; hasadékokba, gyökerek alá, farakásokba. Fészekalja öt, néha nyolcz tojás, mely fehéres alapon finoman sötétesen szeplõs; a szeplõk a tojás vastagabb végén néha koszorúba sûrûsödnek. Némely vidéken a kakuk ennek a kis madárnak a fészkét szereti megnyomorítani.
Élete módja. Nagyon eleven, ügyes és mindég mozgó madárka, mely igen szépen lépeget, szaladgál és hogy gyors mozgásában biztos is legyen, erre való a hosszú farka, a melylyel úgy billeget, mint a kötéltánczos hosszú rúdjával. Vizek lengjében, szélein ügyesen lépeget át kõrõl-kõre és még ügyesebben szedegeti a nyugvó, kapkodja a felröppenõ rovarságot. Fenyéreken, kerítõ falakon ehhez képest iramodik, néha felröppenve, mintha czigánykereket hányna a repülõ préda után; de farkával mindig úgy billen, hogy talpra kerül. A barázdabillegetõ hasznos madár, mely kizárólagosan rovarokkal él. Elfogja a kis bogarakat, a szunyogot, az apró szitakötõfélét és minden álczáját; de ott, a hol vizek táján nagy legelõk vannak, nagy barátja mindenféle legelõ jószágnak is, a mely körûl, de néha rajta is ugyancsak szedegeti a sok legyet és mindazt, a mi a szegény állatnak terhére van. Vannak fajrokonai is: a havasi billegetõ, melynek hasafele kénsárga, dolmánya olajoszöld, és a réti billegetõ, néhol sárgyóka a neve, mely kevésbbé billeget, eleven sárga hasú és mindég a jószág körül szolgál. Valamennyi vonuló és még bõven van nálunk.
