Egyéb neve: küncsicsmadár, küncsics, tökczinege, szegczinege, szegczin,
tükrös czin, szenes czin, czincze is.
(Parus major L.)
Leirás. Veréb nagyságú nagyon eleven madár. Fejebúbja, tarkója, torka fekete s a fehér pofát szélesen kantározza, a kantártól a has közepén is végig széles fekete szügyellõ pászta. Dolmánya eleven zöldes, farcsíkja, farka és szárnya szilvakék; a szárnyon fehéres rovott csík. Hasa a szügyellõ pásztától kétoldalt szép elevenen sárga. Csõre rövid, erõs, búzaszem alakú, barnás szinû; erõs lába kékes. Fészkét nagyon finoman és leginkább oly odvakba rakja, a melyek szûk bejáróval birnak, néha elhagyott méhes üres köpüjébe is. Fészekalja nyolcz, tizenkét, nagynéha tizenöt is; a formás tojáskák tisztafehér alapon szép rozsdaszinû sûrû szeplõzéssel.
Élete módja. Hasznosságban és elevenségben ez a czinegék vezére. Nyugtalan, dolgos, hangos és mindig jókedvû; hajnaltól napestig folyton munkálkodó. Megragad az ágacska legvégén, fejjel lefele és vizsgálja a koronarügyet, vajjon nem rontja-é valami gonosz nyû vagy bogár? Megtapad még a falon is, csak egy kicsit ripaesos legyen; búvja az odvakat, zugokat, a hova csak fér és mindenütt üldözi a rovarságot; hozzá mintha sohasem tudna jóllakni, folyton keres és folyton eszik. Nem sokat törõdik az emberrel, bátran bejön az eresz alá, néha rászáll még a verõczére is; az ablakdeszkára kerülve benéz a szobába. Ez a bátorsága, mely egy kicsikét szemtelen, könnyen dönti veszedelembe, no meg határtalan kiváncsisága is.
Egy kis faggyúcska miatt azonnal rajtaveszt a bodzakalitkán, vagy a fogósan felállított tökön. De ugyanennek a tulajdonságnak köszöni nagy népszerüségét is. Az õ szavát érti a magyarság leginkább. Õ hirdeti a szõlõnyitást Borsodban, mondván tavaszkor:
Nyitni kék, nyitni kék, nyitni kék!
Toroczkón pedig azt kiáltja a rest leánynak, ki nem szõtt és nem font a télen úgy, hogy tavaszra kirongyosodik:
Küncsics, küncsics, küncsics!
Minden védelmet érdemlõ szép és jó madárka.
