Egyéb neve: molnárczinege.
(Parus coeruleus L.)
Leirás. Fejebúbja eleven kék, homloka, pofája fehér; szemén át a tarkófelé húzódva sötétes vonás; a fehér pofa hátúl és alúl feketésen szegélyezve; hasa és farcsíkja kénsárga, inkább czitromos; farka és szárnya, mint a szilva hamva kék; a szárnyon egy rovott, fehéres pásztácska. Csõre olyan, mint egy szorult búzaszem, lába kékes. Fészke szûk nyílású faodvakba van rakva, finom anyagból és nagypuhán. Fészekalja pedig héttõl-tizig váltakozik. Tojása a szénczinegééhez hasonlít, de sokkal kisebb.
Élete módja. Legékesebb és leghasznosabb madaraink közül való, mely, mint czinegetársai is, fáradhatatlan munkása az erdõnek, a kertnek, gyümölcsösnek s a rovarok pusztításával kiszámíthatatlan hasznot okoz. Milliókra rúg az egy-két czinegecsalád által elpusztított káros bogárság száma és meg van számlálva, hogy egy párocska 17 óra alatt négyszázhetvenötször tért vissza fiaihoz eledellel.
Igazi kincs, melyet meg kell becsülni. Nem ritka.
