Egyéb neve: dorongos õszapó, farkos czinke, hosszúfarkú czinke,
dorongfarkú czinke, rudas czinke.
(Aegithalus caudatus L.)
Leirás. Ökörszemnyi, de igen hosszúfarkú, piczinke csõrû, ezért kerekfejû madárka; feje fehér, nagyon emlékeztet a galambõsz apóra, innen és hosszú, látszólag ékalakra végzõdõ farka után van az õszapó és rudas stb. neve. Hátának eleje feketés, dolmánya halavány vöröses; szárnya feketés, fehér vállfolttal; farka feketés, három szélsõ tolla nagyrészt fehér és lépcsõzetes; a két középsõ rövidebb a mellette állónál; hasafele rózsaszines. Fekete csõröcskéje nagyon picziny, lábai feketések. Fészkérõl és fészekaljáról a következõ oldalon lesz szó.
Élete módja. Igazi czinege, mely sohasem pihen s pitymalattól alkonyatig izeg-mozog, bujkál, keres; hozzá a hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a legügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólommadár. Nincs kedvesebb és tanúságosabb látomány, mint az a társaság, a melyben a rudas- vagy õszapó többedmagával is a nagymester. Egybeverõdnek õk, a szénczinkék, fenyves és kék czinkék, vagy egy fakúsz és egy-egy tarka harkály még egy csuszka, mint valami mesterember csapat és ekkor sorban pásztázzák az erdõt, kiki a maga ügyességéhez, de teste, csõre alkotásához képest is: végig kutatják a fát a törzs kérgétõl a legvékonyabb ágacska csúcsáig, a melyen azután mindég az õszapó a mester; azért is, mert könnyû a teste, így a legvékonyabb ág is csak hajlik és nem törik alatta, de azért is, mert hosszú farkával úgy dolgozhat; mint csak a kötéltánczos a rúdjával. Végig keresik ezek aztán az erdõt és késõ õszszel rendesen bizonyos órában térnek vissza ugyanarra a helyre, de mindég más-más részeken keresgélve.
Az õszapó is merõ káros bogársággal él, és a hol fészkét rakja és pásztáz, kincset érõ hasznot hajt kertnek és erdõnek.
Még nem ritka, nagyon megbecsülendõ.
