Egyéb neve: ligeti fülemüle, nagy fülemüle, magyar fülemüle.
(Luscinia philomela Bechst.)
Leirás. A mily fönségesen szép a fülemüle éneke, oly egyszerû a ruházata. Dolmánya rozsdabarna, farka rozsdaszinû; a test alsó része fehéres. A madár alig veréb nagyságú, finomabb alakzatú; csõre finom, hegyes, lába karcsú. Sötétbarna szeme szinte lángol és megmondja annak, a kinek fogékony a szíve-lelke, hogy ez a szem nemes tekintetû. Fészke sûrûségekben, bokros helyeken, majdnem mindig a földön áll; külsõ burka száraz levél, azután füvek kalásza, száraz szála és finom gyökér következik, néha szõrök is be vannak fonva. A fészek beléolvad a körülte levõ földbe és ember legyen, a ki megtalálja. Fészekalja öt-hat olajzöldes sötétebben felhõzött és szeplõzött tojás.
Élete módja. Majdnem titkos életet folytat a bokrok sûrûjében, sokat surran a földön, hol csupán bogárságból él és így nagyon hasznos. Párzás idején és a míg a tojó költ, a hím kiül a fészek táján, néha szabad ágra is, és hallatja majd zokogó, majd csattogó, majd zizegõ dalát, a legszebbet, a mely madártól telik. Némely hím éjjel is énekel s elandalítja a hallgató embert. A párjavesztett, vagy magára maradt hím folytatja dalát, messze be a nyár szakába is. Buzgó madártudósok, különösen a németek, le is jegyezték emberi szótagokkal a fülemüle dalát és felvitték akár huszonöt versig is. E szerint az erdei fülemüle így kezdi dalát:
Fid! fid! fid! kr-kr-czi-czi, doridó, riridezit
Czi-czi-czi--lo-lo-lo-lyi
Fid a czkvo-czkvo-czkvo tiriririri
Lü-lü-lü-lü--lollolollolyi
Daczi-daczi-daczi--rrrrrrrrr czuzzuzzuzuczi stb.
A mi berki fülemülénk, mely az erdeinél erõsebb és sötétebb, felhõzött mellû, a madárkereskedõk magyar fülemüléje, ellenben így kezdi:
Fülöp-Fülöp-Fülöp Dávid-Dávid-Dávid
Tarak-Tarak-Tarak Kvepiktiácz zerrrrrrrr
Diderot, Diderot, Diderot Judit-Judit-Judit stb.
Madárkereskedõk vad pusztítást vittek már végbe a remek madárban!
