Ime itt a madármûvészetnek harmadik remeke: a nádi rigó fészke! Az elsõ a függõ czinege zacskója, a második az õszapóczinege kis köpûje volt. A nádi rigó alkotmánya, itt az 57. képen bemutatva, azért remek, mert czélszerüségében oly számításra vall, a melyet a madár fejétõl nem is várna némely emberfia.
Miben van azután a számítás és az abból származó czélszerüség? A ki a tóságot és szegõ nádasait jól ismeri, tudja, hogy a síkvizeken szabadon lenghet, de vágtathat és üvölthet is a fuvalom, a szél és a vihar. Azt is tudja mindenki, hogy a lágy szellõ már meglibegteti a nád levélzetét, meginogtatja a nádszálat és magát a nádrengeteget, mely oly könnyen enged a szél nyomásának, akár csak maga a víz. A természet fönséges, alkotó hatalma pedig ide rendelte, ehhez képest alkotta a nád rigómadarát és megalkotta úgy, hogy máshol meg nem élhetne. Igy ide kell építenie a fészkét is, még pedig teljes biztossággal, hogy letojhassa fészekalját, kikölthesse tojásait és felnevelhesse, felápolhassa fiait, az eredetileg tehetetlen vaksikat, egész addig, a míg anyányiak lesznek és szárnyuk szabadjára kerülnek.
Nagy dolog oly fészket építeni az ingó nádak közé, a mely csöndes idõben, viharban biztos legyen! Ha erõsen odaköti a nádszálak közé, jön a szél, megingatja a nádat s a fészek kötése szakadoz - vége mindennek!
Mit teszen most már az a nádi madár? Kiválaszt három vagy négy nádszálat, mely kellõ távolságban áll egymástól és a gyökér felé kissé szorul, e közé szövi és köti a nádi rigó fészkét, mely olyan, mint a megfordított magyar kucsma; de oda is kötözi, még pedig szijjas füszálakkal a nádhoz, úgy azonban, hogy szélfúváskor a nád csúszhat is, tehát nem ronthat a fészken! A fészek csészéje mély, szádja kicsit szükül, hogy ingáskor semmi sem hullhat ki. Itt van az öt, hat halavány zöldes, sötétebben szeplõzött tojás, mely tizennegyedik napon kél.
Szóval: remek alkotás!
