67. A BÍBICZ.

Egyéb neve: libucz, libocz, bébicz.

(Vanellus vanellus L.)

KÖZÖMBÖS.


67. A BÍBICZ.


Leirás. Akkora mint a galamb, de hosszabb futólábú; a mirõl pedig abba a nyomba meg lehet ismerni, az a fejebúbjáról induló, hátrafelé álló és egy kicsit felkunkorodó, hosszú, hegyes konty, mely úgy áll, mint a délczegen kifent fél bajusz, különben fekete, ilyen a homloka, torka és begye is. Hasa tisztafehér, farcsíkja eleven rozsdaszín, farkatöve fehér, vége széles szegést alkotva fekete. Dolmánya fekete, eleven, szivárványos zománczczal. Lába piros, szeme barna, eleven tekintetû, csõre mint a vastag ár. Ilyen a vén hím; a tojó és a fiak egyszerûbbek, kisebb kontytyal. Fészke a rétségben, a mocsár sekélyebb helyein kapart gödör, száraz alommal meghányva. Fészekalja rendesen négy körteformájú tojás, mely olajos zöldes földön sötét olajbarna pontokkal és pecsétekkel van megtarkítva. A pelyhesek, a mint csak kibujnak, már ott is hagyják a fészket, sokszor a féltojás még rajtuk szárad. Nagyon szép, tarka jószágok.

Élete módja. Bíbicz nélkül a rétség, a nedves kaszáló, mocsár és tavak környéke pusztára ki volna halva. Kerengõ szép röpülésével, közben-közben hirtelen fordulataival és levágódásaival, a mikor tarkasága szinte kápráztat, no meg avval is, hogy mindig több pár lakik egy darabon, megeleveníti a levegõeget. A mikor pedig a fészkelés megkezdõdött, ugyancsak hangos lesz a táj, síró, pityergõ szavától, mely emberadta nevét:

mondogatja. A földön ügyesen és szépen futkos. Ha kutya, vagy varjú közelit a fészke tájára, nagy jajgatással lecsap reá és vagdossa csõrével; ha ember, akkor mindenféle cselhez folyamodik: alant szálldos, le-leül, csakhogy elcsalja a fészektõl. Rendes tápláléka a giliszta, a sok csigaféle, a bogárság meg a sáska. Õszkor felhõzõ nagy seregekbe verõdve ellepi a legelõt, mezõt, kaszálót, de a szántást is, és ugyancsak szedi a gazda ellenségeit. Télire elvonúl. Mint a táj ékessége és mint hasznos madár is védelemre érdemes.

Previous PageNext Page