Egyéb neve nincsen.
(Gallinula chloropus L.)
Leirás. Kicsit nagyobb a fogolymadárnál, de zöld lábai, különösen ujjai sokkal hosszabbak. A szárny hajlása táján egy kis sarkantyúféle érezhetõ. Homloka csupasz holddal, a hold szine piros. Szeme-csillaga kárminpiros. Nyaka és egész dolmánya sötét zöldes-olajbarna, a test többi része palaszinû. A farok alja közbül sötétszínû szélein fehéressárgán szegve. A szárnyat tartó oldaltollak fehér végekkel, melyek a szárny szélén végigfutó fehér sort alkotnak. Csõre zöldes, tövén pirosas. Fészkét mindig, vagy legalább leginkább a partisás elhalt üstökeibe rakja s a száraz levelet használja fészekalomnak. Fészekalja rendesen tíz tojás felé is van. A tojás színe: halavány sárgás-vöröses alapon ibolyásan foltozott és vörösesbarnán szeplõzött.
Élete módja. Szereti a jól koszorúzott tóságot, melynek szélein tanyázik. Igen ügyesen kúszik fel a nádra és igen szépen szaporán úszik, noha úszóhártyája nincsen; még bukik is és hosszan kitart a víz alatt; ha üldözik, lebukik és csak néha üti ki éppen csak csõrét a víz színe fölé, hogy lélekzetet vehessen. Nagyokat lépve, de szaporán futós és boldogúl még a vízitök kerek levelein, a hináron és úszó gazon is, mert hosszú lábujja megóvja a beszakadástól és bemerüléstõl. Nagyon kedves és a hol nyugton hagyják, nagyon bizalmas madár is, mely nem vét senkinek, de annál nagyobb ékessége a tóságnak. Táplálékja rovar, vízilencse; csipegeti a kibúvó zsenge nád és sás husos hegyét. Szóval ártatlan, és inkább hasznos madár.
Farkinczáját mindig fenhordja és akár fut, akár úszik, minden mozdulaton egyet billent szép fejével. El sem képzelhetõ kedvesebb látvány, mint mikor a vízityúk elõször vezeti ki 8-10 diónagyságú, bársonyfekete, hunczutkás szemû csirkéit a vízre. Minden védelemre érdemes.
