74. A BAKCSÓ.

Egyéb neve: vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejû vakkánya, kakáta.

(Nycticorax nycticorax L.)

KÁROS.


74. A BAKCSÓ.


Leirás. Akkora testû, mint a varjú, de hosszúnyakú és lábú, gémforma madár. Fejebúbja le a tarkóig fekete, zöld zománczczal; homloka a csõr töve körül fehéren szegett. A fejbúbjából hátrafelé szegezve két-három, ritkán négy hófehér, hosszú tollból való konty. Háta fekete, foszlottas tollal és érczes zöld zománczczal. A nyak világos hamuszin, ilyen a szárny és a farok is. A hasfél fehér. Szeme csillaga kárminpiros, a szem nagy. Hegyes csõre fekete. Lába vöröses-sárga. A tojó kevésbbé ékes; a fiak anyányi korukban irombák. Fészke falut alkotó telepen áll mélyen a mocsár járhatatlan helyein, hol mocsárfûz, rekettyebokor szerzi meg a sûrûséget. Itt egy-egy fán annyi a fészek, a mennyi elfér. Maga a fészek igen hitvány tákolmány, pár ágból éppen csak összerakva. Fészekalja négy-öt halavány zöldeskék tojás.

Élete módja. Kevésbbé bujkáló és titkosan élõ, mint a bölömbika, nem is szereti a tóságot rónavizeivel és nádasaival, hanem igenis a mocsarat, különösen akkor, ha pocsolyás vizek, gyékényesek, bokrokkal és fákkal váltakoznak. Itt alapít bakcsó falut és itt leskelõdik prédájára, mely apró iszaphalból: csíkokból, poczhalból, de egerekbõl, gõtékbõl és mindenféle nagyobb rovarból telik. Röpülés közben nyakát, lábát behuzza s ekkor alig hasonlít gémhez; a mikor pedig fára kap, a mit gyakran cselekszik, behuzott nyakkal és kuczorogva, nagyon emlékeztet a varjúra, a mi talán hozzá is járult egyik nevéhez, a «vakvarjúhoz». A mi a «vak» szót illeti, ez nem szemére vonatkozik, mert ez nagy, fényes és tüzes szinü, hanem a hangra, mely magyar fülnek igy hangzik:

tehát egy «vak» szavú, varjúhoz is hasonlító madár. A hol faluszámra tanyázik, bizony megérzi a szegény csikászember - ennek káros. Van elég; de a mocsarakkal egyetemben mégis csak fogytán van.

Previous PageNext Page