Egyéb neve: õszi lúd, téli lúd, lazsnak lúd.
(Anser fabalis Latr.)
Leirás. Csõre fekete, körme és az orrlyukak között egy narancsszínû, keresztbefutó és elég széles pászta. Az összetett szárny hegye túljár a farkon. Fõszine barnásszürke világosodó tollszélekkel; a mell világosabb; a szárny evedzõtollai barnásfeketék. Szeme sötétbarna, lába narancsszínû, vörösesbe húzó.
Fészke nem áll Magyarországon, mert ez a lúd nálunk csak téli vendég, mely az éjszaki fok tájának rettenetes téli hidege elõl menekül a mi enyhébb tájainkra, bevárva, a mig a tavasz beköszönése jelt ad neki is, hogy a jegestenger tájain álló fészkelõ helyeire visszatérjen és újból a fiasításnak éljen. Rideg hazájában tákolt fészket épít, a melybe hét-tíz fehér tojást tojik; kotolás közben ha távoznia kell, mindenkor betakarja tojományát, hogy ki ne hülhessen.
Õszrekelvén az idõ, a vadlúd tengernyi seregekbe összeverõdve délnek vonúl és egy része eléri hazánkat is, hol az õszi vetéseket tömegével helyen-közön szinte elborítja és ha, mint rendesen egy-egy megszállott helyen kitart és oda rendesen visszatér, a vetés koppasztásával, kitépésével és túlságos gázolásával foltonként érzékeny kárt is okozhat.
Ha telünk nagyon kemény és vastag hóréteg borítja a vetéseket, a vadlúd délre vonul és egy része átmegyen még a földközi tengeren is.
De mihelyt enyhül az idõ, a lúd visszatér. Innen a pásztoremberek helyes jóslása: ha a vadlúd délnek vonul, nagy hideget várhatunk, ha éjszaknak tart, megenyhül a tél is. Átlag márczius elején a vadlúd nagyon felgyülekezik és alkalmas idõ és széljárás keltével nagy seregben elindúl fészkelõ helyére, hol lánczokra szakadozva, eloszlik az északi sarkvidék sivár területein.
