Egyéb neve: kácsa, gócza, törzsökrécze, öregrécze, dunai récze, nagykacsa.
(Anas boschas L.)
Leirás. A gúnárja, tojója akkora, mint a házirucza, mely mintha a vadnak vérrokona volna. A tóság legnagyobb hápogója. A gúnár, rendes néven «gácsér», nagyon ékes. Egész feje gyönyörûen zöld zománczos s ez a szín a nyak felé fehér kalárissal van a többi színtõl elválasztva. A farcsíkon, mely bársonyfekete, mint a farokalja is, szépen felkunkorodó tollbokréta áll. A szárnyon gyönyörû, ibolyásan zománczos tükör, felül-alul fehéren szegve. A nyak és begy gesztenyebarna. Dolmánya nagyon aprón és szépen pontozott. A hasafele világos szürke, minden toll finoman sötéten keresztberóva. Csõre zöldes, lába narancsszínû. A tojó sárgásbarna alapon sötétbarnán iromba. Fészkét a mocsár sásos helyeire, vetésekbe, de - elég csodálatosan - fûzfák fejeire és nagy faodvakba is rakja; inkább csak almozza; de azután finom pehelylyel béleli ki. Fészekalja tiz-tizenkét derék, sárgásfehér tojás. Nevezetes, hogy a faodvakban magasan fészkelõ tõkésrécze a fiakat, mihelyt megszáradtak, egyenként csõrbekapja és leviszi a vízhez. A letett pelyheske fekve marad, mint a kõ mindaddig, a míg az anyarécze az utolsó fiát le nem hozta, - ekkor megnyüzsög a család és indúl az anyarécze után, hogy a vizen azonnal úszva kezdje a kacsaéletet.
Rendes életfolyásában leginkább vizi növevény a táplálékja; vizilencse, harmatfû, sulyom zöldje, hinárok magva és zsengéje a rendes táplálékja. Becsületes kacsamódra buzgón szûrögeti is a vizet, a mikor sok apró vizi teremtés vándorol le bárzsingján. De tud ám kárt is tenni, mert aratáskor rájár a földön fekvõ markokra és ugyancsak kicsépli, összegázolja. Ezért is, meg jó pecsenyéjeért is puska neki.
Még bõven van.
