Egyéb neve: kanálos-kanyálos-kalános récze, lapátorrú rucza, fogas rucza,
butaorrú kacsa, kalánorrú récze.
(Spatula clypeata L.)
Leirás. Kisebb a tõkésnél, zömök testû. Fõjegye a hatalmas, kanalas vagy lapátos csõr, mely különösen elõl kiszélesedik, belsõ szélein pedig ugyancsak sûrûn, fésûszerûen fogas, a vizek szürögetésére nagyon alkalmatos. A gácsér nagyon ékes madár. Szárnyatükre fényesen zöld, felûl fehér szegéssel; egész szárnya világos kék. A feje oldalt kékesen zöld zománczczal, begye fehér. A dolmány eleje feketés, zöldes, minden tolla fehér szegõvel, a farcsíkja feketés-kékes, a farokalja is ilyen; a válltollak hegyesek, fekete-fehérek. Lába narancsszínû, csõre sötét. A tojó színszerint hasonlít a tõkésrucza-tojóhoz, de kanalas csõre azonnal szembeszökik és megkülönbözteti. Fészke a mocsarak sáros helyein áll, éppen csak almozott. Fészekalja hét-tizennégy világos rozsdasárga tojásból alakúl.
Élete módja. Gyönyörûen, sebesen és ügyesen röpülõ rucza, a melyet nagy magasságban is kanalas csõrénél fogva könnyen meg lehet ismerni. Kevésbbé vad, mint a többi ruczafaj és nem is jár csapatosan, hanem még akkor is, ha más fajok csapataival tart, külön röpül. Már a csõre is arra tanít, hogy eledelét kevésbbé a növevény, mint inkább a tóság apró rovar- és rákvilága szolgáltatja, a melyet szitaszerûen szürõ csõrével nagybuzgón és szinte csamcsogva kivedelget. De éppen ebbõl következik a baj, mert a halak a part sekély, melegedõ vizében ívnak meg és így ikrájuk is itt érik a kikelésre. Ha a kanalas rucza ívó helyre akad, a milyen igazi az õ kacsa-torkossága, bizony ezrével szedi begyre a tóság halivadékát, még mielõtt, hogy kikelt volna. Ennyiben a halasgazdára nézve káros és jó, hogy egészben a ritkább fajok közé tartozik.
