Egyéb neve: királyvöcsök, öreg bujár, szakállas vöcsök, bódorka,
dárévöcsök,
kontyos-bóbitás-nagy vöcsök.
(Colymbus cristatus L.)
Leirás. Akkora, mint a tõkésrécze; de nyurgább. Az egész madár kinyújtott vékony nyakkal palaczkformájú. Fekete fejebúbján hátraszegett kettõs bóbita, nyakán, a tarkó tájáról indúlva, és köröskörûl finom, szálazott tollakból álló, tömött gallér, mely belûl rozsdaszínû, szélei felé sötét. Lába oldalt vágó, ujjai között kötött uszóhártya helyett hasított keresztbe bordázott és széles lemezek. A köröm lapos és széles. Csõre gyilokszerû, éles-hegyes. A farok mindössze pár foszlott tollacska. Hasa fehér, gyönyörûen atlaszfényû; háta barna. Szárnyatükre fehér. A tojó kevésbbé szakállas és kevésbbé ékes. Fészke békanyálból és korhadásnak eredõ anyagokból tákolva a víz színén úszik, nem a nád sûrûségében, hanem a szélek rigyásában található; egyes nádszálhoz úgy van fogva, hogy egy helyen maradjon. Fészekalja rendesen négy hosszúkás, fehér tojás, a mely azonban a hosszú kotolás alatt és a fészek rothadó anyagától elbarnul és elszennyesedik. Pelyhesei szürke alapon sötéten csíkosak.
Élete módja. A búbosvöcsök kitünõ bukó s ezt oly villámgyorsan végzi, hogy a sörét csak a víz színébe vágódik. A halastavaknak nagy veszedelme. Biztosabb helyeken több vöcsök egyesül és hajtást rendez a halakra. Bukva terelik ezeket a part felé s mikor a hal már szorúl, a riadó hal közé bukva kapkodják a prédát.
A búbos vöcsök, a meddig teheti - pedig soká birja - bukással iparkodik a veszedelem elõl menekülni; roppant soká marad a víz alatt és azalatt messze bir úszni; ha messzi van a nád, a mely befogadhatná, pillanatra felüti a fejét, egyet lélekzik és újból alábukik.
Szárnyra csak végsõ szükségben kap és igen messze verdesi a vizet, a míg emelkedni kezd. A magasba érve azonban elég sebesen és kitartóan száll tova.
