De most már nagy ideje, hogy a madárral mint élõ lénynyel alkotása szerint is közelebbrõl megismerkedjünk. Azt ugyan mindenki tudja, hogy a madár testét toll meg pehely borítja és hogy az, a mi az emlõs állatnál az elõláb, az a madárnál a szárny, mely, nagy irigységünkre, arra szolgál, hogy a madár röpûlhessen.
Igen ám, de a hányféle a madár, annyiféle a röpülés, mert más-más a szárny alkotása.
A fecske szárnya - VI. kép a) - meg a kerecsen sólyomé hegyes és e madarak csak úgy nyilalnak a levegõben: ezek röpülve fogják el a prédát, a melylyel táplálkoznak, máskép meg sem élhetnének.
A fogoly szárnya - VI. kép - b) ellenben el van kerekítve, kemény, nem hasítja a levegõt, csak sebesen verdesve bírja keléskor a madarat, éppen azért burrog; és ha nagy a fogolycsapat, bizony dörög is. A fogolynak nem is arra való a szárnya, hogy röpüléssel fogdossa a prédáját, hanem csupán arra, hogy helyrõl helyre költözve, egyébként gyalog szedje táplálékát.
Mit tanulunk ebbõl? Azt, hogy annak a sokféle szárnynak megfelel a sokféle röpülés és hogy a szárnyaknak ez a sokfélesége is reászorítja a madarat bizonyos feladatnak a teljesítésére. Olyan ez, mint a hadsereg, mely csak akkor tökéletes, ha gyalogsága, lovassága, tüzérsége és a többije van.
Ezek is más-másképpen mozognak; de azért egyenként és összesen szükségesek, egymást nem pótolhatják.
No, de a szárny még csak hagyján! Rá kell nézni arra a VII-dik képre, a mely a fejeket és kivált a csõröket ábrázolja. Akár csak a körorvos úr szerszámtáskáját nyitnók ki. Nézzük csak össze a tábla számait a fejekkel és a csõrökkel.
1. Az erdei szalonka; csõre olyan, mint az esztergályos kanalas fúrója, hozzá hegyén érezõ, mint az ember ujja. Ez az eleven fúró benyomúl az erdõ puha földjébe, hegye kitapogatja és elcsípi a gilisztát és egyebet.
2. A muszkabúvár csõre kampós is, széle szerint fûrészes is; mindez arra való, hogy a legsíkosabb halat is biztosan elfoghassa.
3. A meggyvágó csõre hatalmas kúp és arra való, hogy a legkeményebb cseresznye- vagy meggymagot is könnyû szerivel ropogtassa.
4. A kedves barázdabillegetõ csõre árforma; a természet tisztára szúnyogszedésre alkotta.
5. A nagy szürkegém csõrének káva-élei akár a kés, oly vágók; - bezzeg jaj is még a síkos czompóhalnak is, ha az élek közé kerül.
6. A póli, vagy teös-teös madár csõre lefelé görbûl, behatol az iszapba, hogy mélyrõl is szedje eleven féreg-eledelét.
7. Az õszapó-czinege csõröcskéje ezekhez képest csak egy petty; de így jó, mert csak ilyennel szedheti ki a legfinomabb ágacskák hónaljában megbúvó apró bogárságot.
8. A kecskefejõ csõre picziny, de annál öblösebb a szája; ha kitátja, mint valami kamzsaháló, úgy tátong és igaz, hogy evvel foghatja csupán az éjjel járó-röpülõ bogárságot.
9. A harkály csõre meg olyan, mint az ács csapoló fejszéje, mert csak vágással juthat el a korhadó fában rejlõ kukaczhoz, a fa nyüvéhez.
10. A rucza csõre ismét lapos, szélein reszelõs, egészen arra van alkotva, hogy eledelét a vizek zavarosából kiszûrögesse.
11. A dankasirály orra kitünõen arra van alkotva, hogy a vizek színérõl szedegesse a felvetõdõ vizibogárságot; de a hol tömegesen fészkel, eljár nagy buzgalommal az eke nyomán is; ekkor nagy áldás.
12. A keresztcsõrû madár csõre igazi szerszám, mert a fenyõtoboz pikkelyei közül csak ilyen csõrrel lehet a lapos magot kimorzsolni.
13. A surgyé-sármány csõre is igazi szerszám és arra való, hogy a kemény magvakat mint valami sutú felhasogassa.
14. A gulipán csõre éppen fordítottja a póli - 6 - csõre-formájának; a póli «hozzád», a gulipán «tõled» szántogatja ki a prédáját.
Ebbõl is láthatjuk, hogy a madár szervezete már csõre formája szerint is a különbözõ táplálékhoz, természetéhez és tartózkodásához van szabva, éppen mint szárnya szerint is.
A most mondott törvény a lábak alkotásában is nagyon szembeszökõ módon nyilatkozik meg. Lássuk csak a VIII. képen.
1. A mezei pacsirta lába sarkantyús, csak tipegésre alkalmatos.
2. A fáczán lába szakasztott olyan, mint a tyúké; gyõzi a járást, a futást is.
3. A sas lába hatalmas, hegyes karmaival tiszta ragadozó szerszám.
4. A karvalyé szemölcseivel fojtogató is.
5. A bagoly lába ugyancsak ragadozó.
6. A lábatlan fecske lába már csak falon való megkapaszkodásra alkalmatos.
7. A szárcsa lábának ujjai karéjosak, úszásra még nem tökéletesek, de a víz lábolására, bukásra jók.
8. A búbosvöcsök lába oldalt lefelé vágó, azért bukásra kiválóan alkalmatos.
9. A túzok lába erõs, csak három ujjú és talpas; futásra igen kitünõ.
10. A kárakatna lábának mind a négy ujját úszóhártya köti össze; kitünõ bukó és víz alatt úszó. Felkap a fára is.
11. A vadrucza lábának csak három ujját köti össze az úszóhártya, ezért a vizek szinén való úszáshoz kitünõ evedzõláb.
12. A gulipán hosszú lábán az ujjakat csak tökéletlen úszóhártya köti össze; ez a láb gázolásra igen jó; de szükségben evedzõnek is szolgál.
A szárny, a csõr és a láb sokfélesége és czélszerûsége arra oktat, hogy egy határnak a vadmadara is bizony csak községet alkot; mert hiszen az emberalkotta község sem volna tökéletes, ha csak egyféle hivatású ember lakná; kell bizony abba is sokféle mesterember, sokféle szerszámmal, hogy a sokféle szükséges munkát elvégezze, akárcsak a sokféle madár a határ szabad természetében.
