Egyéb neve: barna keselyû, csuklyás keselyû.
(Vultur monachus.)
Leirás. Pulykakakasnál is hatalmasabb testû barna madár; nyaka tövén tollcsuklya, feje kopasz kevés pehelylyel, kékes bõrrel, ezekkel emlékeztet a csuklyás barátra és innen a neve; csõre kaczoralakú, hatalmas; dögbõr szakgatásra termett; csûdje meztelen, kékes, karma erõs, de nem éles, inkább megállásra alkalmatos; szárnyával két méternél is többet karol. Rendesen csak egy fehéret tojik; husángokból rakott fészke fák koronájában áll és megbirja az embert; fiát fehér pehely borítja.
Élete módja. Leginkább döggel élõ madár, mely csak szükségbõl veti magát eleven prédára. A mikor a magyarság a dögöt éppen csak a telek vagy a falu végébe hányta, pusztán, legelõn pedig ott hagyta, a hol kiadta a páráját: a keselyûk minden faja hamar ott termett és varjúval, hollóval egyesülve, rövid idõn végzett a bõrrel, hússal, belekkel, sõt a letördelhetõ csonttal is. Evvel nagy jót tett a közegészségnek.
A keselyûk reggelenként hálóhelyeikrõl, havasok ormáról, kerengve a felhõkig emelkednek a tájak fölé, hogy a dögöt észrevegyék; hétszámra birják a koplalást; de prédára akadva úgy teleszedik a begyüket, hogy nem is birnak szárnyrakapni.
Hajdanában keselyûk követték a hódító népek seregeit, így hadverõ õseinkét is, mert nyomukon hullott a keselyûk eledele. Evvel kapcsolatos a magyarságnak a Turulról szóló regéje is, a mely madár a hadak útját mutatta volna.
Arany János «Keveháza» czímû költeményében így zeng a keselyûrõl és társairól:
Azér' víjjog a keselyû,
Azér' szállong turul s ölyû:
Mert holnap ilyenkor halott
Százezrivel fog veszni ott.
A mióta az elhullott jószág temetését törvény rendeli, a keselyû minden faja nagyon megfogyott Magyarországon.
