2. A SZIRTI SAS.

Egyéb neve: kõszáli sas, arany sas, aranyfejû sas.

(Aquila chrysaëtus.)

KÁROS.


2. A SZIRTI SAS.


Leirás. Lúd nagyságú, de hatalmas szárnyú, széles farkú, azért testesebbnek látszó, nemes madár. Színe barna, feje, tarkója rozsdaszínû - ezért arany sas - farkatöve fehér, vége széles, sötét szegõvel. Lábszára gatyás, csûdje végig tollas; lába sárga, karma nagy és éles; csõrének felsõ kávája kaczoralakú, tövén sárga hártyával borítva; szeme barna, merész tekintetû. Fészkét rendesen sziklákra rakja; kettõt, ritkán hármat tojik, a tojás színe fehér alapon tarkás; egy tojás többnyire záp; fiait fehér pehely borítja.

Élete módja. Költés idején fészke táján tartózkodik és nemes természetét követve, eleven prédára csap, melyet hatalmas karmaival ragad meg. Zerge-, õz-, kecskegidó, bárány, havasi nyúl a rendes prédája. Õszrekelve messze vidékeken kalandoz, le az Alföld síkságáig, hol nagy pusztítást végez nyúlban, ürgében, egyáltalában futó vadban. Dögre csak a végsõ szükség viszi. Verõfényes napokon kerengve és vijjogva oly magasra száll, hogy az ember szeme elõl eltûnik. Szeme a Nap fényét tûri.

A sas a nemesség és bátorság jelezõ képe; igazi czímeres madár.

Petõfi Sándor a sasban a hazához való hûséget tisztelte és errõl mondja «Az elhagyott zászló» czímû versében.

Mert a fecske télire elvonúl, a sas helyt marad! A nép bölcsesége ezekben a példabeszédekben szólal meg:

Hazánkban a szirti sas még nem éppen ritka; de nem is valami gyakori; bajosan is irtható, mert igen óvatos.

Previous PageNext Page