Egyéb neve: halászmadár, vizi király.
(Alcedo ispida L.)
Leirás. Pipiske nagyságú, de kurta, zömök madár, rövid farokkal és egyenes, hegyes csõrrel, mely úgy mered, mint valami léczszög. Szín szerint ez is olyan Isten remeke, mely röptében úgy megragyog, mint valami kék drágakõ. Fejebúbja, tarkója, dolmánya, farcsíkja különösen gyönyörû kék, szemén át fahéjszínû pászta, mely a nyak oldalán világosodva folytatódik, szeme barna, torka fehér, hasa eleven rozsdásszínû; lába vörös, rövidke, ujjai tövükön összenõve: igazi kuczorgó láb. Úgy fészkel, mint a piripió, de folyók és patakok mentén; a part szakadékos részébe méternyire, vízszintesen csövet, ennek végén tágas katlant váj. Fészket nem épít, hanem a kiökröndezett halszálkákra rakja gömbölyû fehér tojását; fészekalja hat, néha hét tojás.
Élete módja. Ez aztán az igazi halivadékpusztító és szinte hihetetlen, hogy ez az aránylag kis madár az ujjnyi halat csakúgy lecsusztatja bárzsingján és begyömöszöli gyomrába. Roppant gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt, úszót pedig kiökröndözi. A kis halat leginkább ágról lesi. Patakmentén, ott, a hol a bokor ráhajlik valami csendesebb folyásra, vagy a göbe lengje fölé, kiálló száraz ág legvégébe telepedik ez a ragyogó haltolvaj, hogy hihetetlen szívóssággal és mozdulatlansággal lesse a vizet és a benne folyó életet. A mint a pisztráng vagy más ivadék bizton érzi magát s a viz felületét megközelítgeti, a jégmadár mint valami ólomdarab lecsap és csõrének késéles káváival, megragadja a prédát, aztán lerázva a vizet, tova száll, újból ágra kap, rendbe gyömöszöli a falatot és ismét lesésre fogja a dolgot. Színe védõ és csaló. Hasa olyan színû, mint valami száraz levél, a hal tehát nem gyanakszik; háta meg olyan, mint a futó patak kék csilláma, ezért nem veszi észre a kerengõ karvaly. De jár ám a síkon is, a hol ér vagy holtág mentén nincs a vízre hajló alkalmatosság. Ilyen helyen kórón, rögön megtelepszik s néha-néha a víz fölé szállva, ott függöget, mint a vércse.
Barangoló madár, mely megjelenik, aztán eltünik, évek múlva ismét jön. Káros, de kevés van.
