Egyéb neve: kukóka, beczézõ, gyöngykakuk, a fiú.
(Cuculus canorus L.)
Leirás. Gerle nagyságú, de nyulánk, hosszúfarkú madár. Hímje hamvas dolmánynyal, keresztbe rovott farkkal; hasafele fehéres keresztbefutó hullámos csíkokkal. Tojója és ifja vörhenyes feketéssel kihányva nagyon emlékeztet a vércsére, innen az a hit, hogy a kakuk õszrekelve vércsévé változik. Lába sárga, szeme tûzvörös, sárgán szegve, csõre feketés, szájzuga vöröses. Fészket nem épít soha és szaporításában igazi gazmadár, avval a csudálatos tulajdonsággal, hogy tojásának nagyjából színe és némileg alakja is hasonlít ahhoz a szegény madáréhoz, a melynek fészkébe becsempészi; de már az nem áll, hogy a tojást egészen azéhoz idomítja. Az elhelyezett, csempészett «fészekalja» kitehet egy kakuktól 20-22 tojást is, rendszerint azonban 11-12 között váltakozik.
Élete módja. Tápláléka szerint, mely mindenféle, leginkább nagyon kártékony rovarból, hernyóból, még a legszõrösebbekbõl is áll, a kakuk a leghasznosabb madár; annál is inkább, mert telhetetlen; de alábbszállítja a hasznot avval, hogy nagyon megviseli azoknak a kis hasznos madaraknak a fészkelését, a kikhez tojásait és annak rendén fiát becsempészte. A kakuktojó ugyanis kerületet választ, ott felkutatja az ökörszem, vörösbegy, a poszáták, a barázdabillegetõk és mások fészkét s ekkor tojni kezd idegenbe. Az odvakban fészkelõk fészekaljához nem tudva hozzáférni, a földre tojja monyát, aztán csõrébe ragadja és becsempészi, a hova szánta. Ugyanaz a kakuk ugyanazon vidéken leginkább egyazon faj fészkeit keresi fel és rendesen azoknak a fajokét, a melyeknek fészkébõl maga is kikelt volt.
Hirtelen növekedésével elhatalmaskodik, kilöki gyenge mostohatestvéreit.
Mindég a maga nevét kiáltja, de inkább «ha-hú»-nak hangzik, közbe kaczagó szava is van.
A roskadozó emberrõl mondjuk:
Nehezen ér több kakukszót.
A vénülõ lányról meg:
Sokszor hallott már kakukszót.
Vonuló madár s nálunk még jócskán van.
