Egyéb neve: énekes rigó, nyári rigó, tekerményes rigó.
(Turdus musicus L.)
Leirás. Akkora, mint a fekete rigó, hátafele sötétes olajbarna, hasafele a torkon és hasalján fehéres; a mellen rozsdasárgás, szív- és cseppalakú sötét foltozattal: a szeme fölött világosodó szemöldökvonás; szárnya belül rozsdasárgás. Csõre, lába sárgásbarna. Fészke igen nevezetes; középmagasságban és inkább lombos fákra építi vékony kórókból, fûszálakból és ágacskákból, közben mohával tömörítve és jól összeszõve. Ez nem volna oly nevezetes, mert ennél jobb szövést is lehet találni; de már a fészek csészéje, az mestermû! Mély és tágas, belûl pedig a legfinomabban ki van tapasztva és síkárolva; az így támadt kéreg késfoknyi vastagságú, de nagyon szilárd. Készûl pedig korhadt fának nagyon felaprított murvájából, melyet a rigó ragadós nyálával gyúr és csõrével feltapaszt, elsimít. A fészekalja öt, néha hat halavány, rézgáliczszínû, igen finom pontokkal hintett tojás.
Élete módja. Az éneklõ rigó ügyes és erõteljes madár, mely biztosan bújja és járja a fák ágazatait; a földre kerülve, magasra tartja fejét, csõrét, ekkor figyel és ha megpillantotta prédáját, lekapja fejét, gyorsan odaugrik és elkapja, ha kell ki is vagdalja csõrével. Mohás talajon ügyesen kifordítgatja a mohafoltokat, hogy az azok alatt bujkáló bogársághoz és féregséghez hozzáférhessen. Fogdossa a sáskákat is. Késõ nyáron és õszelején rámegy az erdõ bogyóira is.
Ellensége sok van az éneklõ rigónak. Fészkét leginkább a mátyásszajkó fosztogatja, legujabban még arra is rájöttek, hogy a mókus is rájár a tojásokra s bizony kiiszogatja a rigókét. Az éneklõ rigónak igen szép az éneke, messzehallható fuvolahangokból áll és nagyon megeleveníti és meg is szépíti az erdõt. Énekét a fák legtetejérõl hallatja s ekkor csöndesen ül, mintha elmerülne dalában.
Még nem ritka.
