Egyéb neve: nyomorék, csóvánka.
(Sylvia curruca L.)
Leirás. Kisebb a verébnél és sokkal finomabb alkotású kis madár. Feje teteje hamuszínû, pofája sötéten hamvas, dolmánya barnás-szürke; háta, melle fehér, oldalaiban sárgásvörösen futtatva. Farkának szélsõ tolla ékalakú fehér folttal; a szomszédos toll kicsiny, homályos folttal. Csõre finom, áralakú, lába erõs, kékes szinû. Fészke kötés, vagy vállmagasságban áll, leggyakrabban galagonyásokban, kökényesekben; kertekben felfutó rostokolatokon, magasabban is; építi pedig finom fû- és gyökérszálakból, közbe-közbe pókhálóval szõve, erõsítve és sertés meg lószõrrel bélelve. Fészekalja öt-hat szépformájú tojás, mely fehér vagy kékes alapon finoman szeplõs; a szeplõk a vastagabb végen koszorúsan is tömörülnek.
Élete módja. Nagyon kedves és megbecsülésre méltó ez a jámbor, egyszerû, kicsi madárka azért, mert szereti az ember házának környékét, kertjét, udvarát, ha bokros. Alkalmatos helyeken már kora tavaszkor hallatja lilililili szólású hivogatóját. Szüntelenûl friss, eleven mozgású kis szárnyas, mely az ember környezetébe jutva, bizalmas; folyton ott forog, sürög, ágról-ágra síklik. Éneke halk és finom, mint az egész kis madár is, nem változatos, mert leginkább a lilili szótagnak öt- vagy nyolczszoros ismétlésébõl áll; de nagyon kedves és andalító, akár õszszel a szõlõtücsök pirregése. Tápláléka a legnagyobb részben rovarokból áll, melyeknek felkutatásában fáradhatatlan és éppen azért vetekedik hasznosságban bármely czinegével. Õszrekelve megcsipdesi a bokrok termését is; rájár a bodzára, ostorményre, a nélkül, hogy valamiben kárt tehetne. Szóval kedves, hasznos madárka, mely teljesen rászolgál az ember védelmére.
De immáron az a kérdés: miért mondja a régiség és a nép nyomoréknak? Testalkatáért nem lehet, mert nagyobb ez ökörszemnél; ép is, vidám is; hát miért? Azt mondja Szenczi Molnár uram régi szókönyve: Nyomorék, «parva avis quae alienos pullos pro suis educat.» Magyarúl: «Nyomorék, kis madár, mely idegen porontyokat a magáé helyett nevel.»
Igen, a kakuk! a kakuk!
