Egyéb neve: szürke legyész, légyfogó.
(Muscicapa grisola L.)
Leirás. Kisebb a verébnél és azután nagyigazán szürke kis madár. Hátafele egérszürke, hasafele fehéres, a begy és a kantár táján sötétebb foltocskák. Csõre fekete, tövén laposos, széles; a felsõ káva szélén mindkétfelõl serték meredeznek, melyek nem engedik, hogy a préda kiszökhessen. Szája öble sárga. Lába fekete és gyenge. Szeme sötét és eleven. Fészke leginkább fákon, csonka ágakon a törzs közelében áll; de lyukakba is építgeti, azonban sohasem mélyen. A fészek igen szép szövésû; anyaga finom moha, háncs, vékony gyökerek és fûszálacskák; belûl gyapjú és lószõr a simító. Fészekalja öt világos zöldes szürke alapon sötétebben márványozva és rozsdásan szeplõzött tojás; a szeplõk néha a vastagabb végen koszorúba sorakoznak.
Élete módja. A szürke légykapó élet mód szerint egészen más, mint a kerti és erdei munkatársai, teszem azt a czinegék. A míg ezek örökösen izegnek-mozognak, bujkálnak és keresnek, addig a légykapó kiül valamelyik ágnak legvégére, csúcsra, karóra és lesésre fogja a dolgot; lesi pedig kizárólagosan a röpülõ rovarokat, mint a legyeket, bogarakat, méhesek táján a heréket, - de sohasem a fulánkos méhet, vagy darazsat. Veszteg ülve, folyton vetegeti szárnyait, mintha próbálná, hogy rendben vannak-e, mert a mint a röpülõ rovart megpillantja, már röpül is. Fecskebiztossággal elkapja a prédát s aztán ivet vágva visszatér lesõ helyére.
Innen van az, hogy a szürke légykapó a hasznos madarak közé tartozik, különösen kertekben, a hol a gyümölcsfákat megszálló, röpülõ bogárságot ugyancsak szedi és irtogatja; hogy az erdõn elkapdossa többek között a gubacsdarazsakat is, ez nem oly kár, hogy a nagy hasznot elfelejthetnõk. Ez a madár kivált kertekben védelmet érdemel, öblös nyilású házikót, a melybe fészkét rakhassa.
