Egyéb neve nincsen.
(Muscicapa collaris Bch.)
Leirás. Kivált az öreg hímje tarka madár, hogy szinte megkápráztatja a szemet. Csak két szín van rajta: fekete és fehér. A tarkaság így alakul meg: csõre fekete, homloka fehér, feje a tarkóig fekete, azon alól fehér örv; dolmánya fekete, farcsíkja fehér; farka fekete, egész alsó fele torkostul-begyestül fehér. Szárnyán, ha kibontja, kettõs, fehér tükörfolt van. A tojó nem ilyen ékes, inkább kormos, fehéressel és nyakörve nincs is. Csõre éppen olyan alkotású, mint a szürke légykapóé. Fészke odvakban, de ágak sürüjében is áll, szövése pedig mohából, finom fûszálakból, gyökerekbõl és szõrökbõl való. Fészekalja rendesen öt, rézrozsdaszinû, minden szeplõ nélkül való, finom, nagyon törékeny tojás.
Élete módja. Az örvös légykapó inkább melegebb tájak és itt a lombos erdõ madara. Bizony szépséges látomány a tavasz ifjú zöld lombozatában díszlõ bükkös vagy tölgyes erdõben ennek a finom, tarka madárkának az ügyeskedése, röpködése. Nagyon szereti azokat a vénülõ fákat, a melyeknek teteje már száradásnak indult, itt a magasban, a száraz ágon szeret leskelõdni s a milyen kicsiny és jámbor, még sem lehet róla azt mondani, hogy
A légynek sem vét,
mert az erdõ nagy hasznára bizony nagyon is vét légynek, szunyognak és mindenféle röpködõ bogárságnak. Az öreg, vén fák nagy odvai elõtt néha függöget is, nagy szelet csapva bár kicsiny szárnyának sebes verdesésével, a mikor azután felriad az odvakban pihenõ bogárság, szárnyra kap, hogy biztos prédája legyen a légykapónak. De szálas bükkösökben, melyeknek sudarai magasra törnek, koronáik pedig egybeborulnak, az örvös légykapó a lombsátor alatt is fogdossa a betévedõ napsugárban játszó légyféléket.
Minden védelmet megérdemlõ ékes madárka.
