Egyéb neve: fehérmellû fecske, gatyás fecske, kapczás fecske, berczés fecske.
(Chelidon urbica L.)
Leirás. Kisebb a füsti fecskénél és ettõl könnyen megkülönböztethetõ. Elsõ tekintetre fehér-fekete tarka. Torka, begye hasa fehér és ilyen színû a farcsíkja is; feje, tarkója, dolmánya, szárnya és farka fekete, de az utóbbi csak mélyen kivágva, nem villás. Csõre fekete, apróka lábai fehér pehelylyel borítva, innen «gatyás» és «berczés». Szája is kevésbbé öblös. Fészkét félgömbösre és zárva úgy rakja sárból, hogy csak szûk bejárója van, építi pedig ereszek, párkányzatok alá, templomok, magas házak védelmet nyújtó részére, igen sokszor telepesen, majdnem gerezdformára egymás fölibe és alá ragasztva. Fészekalja öt, néha hét fehér tojásból áll.
Élete módja. Ha a füsti fecske belsõ házi madár, mert sokszor a ház tûzhelye fölött is folytatja családi életét: akkor a molnárfecske inkább városi, mert az emberi építményekre és hajlékokra kivülrõl rakja szilárd és aránylag nagy fészkét. Még hegyes vidék sziklás helyeitõl sem idegen és ott a meredek szirtfalon rakja madár-hajlékát, gondosan figyelve, hogy esõ ne érhesse. Némely faluban, a hol a házak padlása teljesen el van zárva, a füsti fecske el is marad; de itt a molnárfecske lép a helyére, építvén a házak külsejére sokszor igen népes fészektelepeit. A molnárfecske is röpülõ bogársággal él és tisztán csak röpülve bir megélni, mert lába picziny, csak megkapaszkodásra alkalmatos.
Ennélfogva ez a fecske is hasznos madár. Az ember szemében nem oly kedves, mint a füsti fecske, mert nem oly barátságos, nem oly illeszkedõ, mint ez. Nem is gyönyörködteti az embert semminémû dalával és a zárt fészek elrejti családi életét is. Tavaszkor késõbben érkezik mint a füsti fecske; õszkor pedig a tornyokra, házakra, néha fákra való gyülekezésnél õ alkotja a tömeget. Tudjuk, hogy jól felgyülekezve valamely õszi napon csak eltûnik - el a délszak messzeségébe. Minden védelemre rászolgál.
