Egyéb neve: vasgém, rozsdás gém.
(Ardea purpurea L.)
Leirás. A gólyánál kisebb ösztövér, hosszúnyakú és hosszúlábú madár; fején toll-varkocs, mely jól lekonyúl. Csõre oly hosszú, mint lábának a csûdje, hegyes, a kávák késélesek. Hátafele palaszürke, foszlott tollakkal ékesítve. Szárnyahajlása fehéresrozsdás. A nyak hátulja tövefelé hamuszürke, torka fehér; a nyak mindkét oldalán hosszában egy-egy hosszú fekete-fehér csík. A begyen szakálasan lecsüngõ tollak; a has szürkés fekete, a szárny belõl palaszürke. Lába olajbarna; szeme sárga, eleven. Fészke a mocsár megközelíthetlen részében áll és sokszor ötven-hatvan fészekbõl álló gémfalu keletkezik; készül pedig a czímeres nád sûrûségében, magán a felsõ félben letördelt nádon, nádszálból, nádlevélbõl és puha gyékénybõl. Fészekalja rendesen négy zöldeskék tojásból áll.
Élete módja. Ez a gém a melegebb égtáj madara és ehhez képest szereti az ország melegebb részeit, hol a rétséget, mocsarat és a nádast lakja. Kevésbbé szereti a síkvíz széleit, mint a nagyobbik szürkegém, hanem inkább beáll a sásosba, a csuhé üstökökbe és a nád rigyásaiba s ott lesi gémtürelemmel a prédát, mely leginkább apró halból áll; de bekap minden apróbb élõlényt, csibor bogarat és egyebet, a mi a víz szinét megközelíti. Lesés közben mereven áll, mint a magyar kút ágasa és egyenesre kinyújtja nyakát, mint ennek a kútnak a gémje és ekkor a csõr úgy áll a viznek, mint a gémeskút ostora a kút kávájának. Tisztára ez a hasonlatosság vitte rá a népet, hogy õsi kútját a gémrõl «gémeskútnak» nevezze. Mint minden gém, úgy a vörös gém is óvatos, vad madár, hozzá nagyehetõ és éppen ezért a halászatra nézve káros madár.
