Egyéb neve: dobos gém, vízi bika, nádi bika, ökörbika, bikagém, muszkagém.
(Botaurus stellaris L.)
Leirás. Közel akkora, mint a holló; de bokros tollazata, nyakának és lábának hosszúsága sokkal nagyobbnak mutatja. Tolla puha, mint a baglyoké és a színe is bagolyszín: sárgás földön barna-tarka. Csõre sárgásan zöld, de orma barna; lába sárgászöld, nagyon hosszú ujjakkal. Szeme sárga, akár némely bagolyé. Nyakát úgy be tudja húzni s a tollazattal fedni, hogy csak a hosszú láb árulja el a madár gém természetét. Fészke mindég magában áll a legsûrûbb nádasban, közel a víz színéhez. Fészekalja három, néha öt, zöldesen kék halavány tojás.
Élete módja. Titkon lappangó, a nádasok legtömöttebb részeiben bujkáló és igen különös életû madár, mely mindenféle hitnek és babonának a kútforrása, pedig mindössze falánk, telhetetlen gémmadár, mely ugyancsak szedi a tóság apróbb ivadék halát; de belevág madárfészekbe, vizi patkányba, csíbor bogárba, szedi a gõtét, békát és még a lópióczát is.
A bölömbika, a mint azt már szeme is bizonyítja, éjjeli madár és ugyancsak éjjeli kiáltásáról nevezetes. Tompa Mihály koszorús költõ errõl a nádas életének leirásában azt mondja:
Ha vastag bömbölés hallatszik a
Nádas felõl: az a bölömbika.
Ez a hang vastag, mély, bömbölõ és mintha valami nagy állattól eredne; sok embernek nem is fér a fejébe, hogy ösztövér gémmadár a mestere. Szól pedig körülbelül üü-prumb--ü-prumm--üü-um. Könyvrevalót írtak össze a tudósok ennek a hangnak a természetérõl; az igazság az, hogy a bölömbika tele szívja bárzsingját levegõvel, a levegõt nyeli és azután hangosan böfögteti. Tudni kell, hogy ez a bölömbika hímjének a szerelmi dala. Hát nem is lehet minden madár fülemüle.
