A korszerű, önálló egyetemi könyvtárépület tervezése, a könyvtári munka technikai feltételeinek megújítása és fejlesztése terén Zsidai József érdemei vitathatatlanok. Közel egy évtizedes kitartó munka eredményeként 1969 nyarán megnyílhatott az olvasók számára a ma is használatos könyvtár, amely akkor hazai és nemzetközi viszonylatban is a legmodernebb és leglátványosabb könyvtárépületek egyike volt.

Az új épület, amelyben valamennyi könyvtári szolgáltatást sikerült egy térben egyesíteni, kedvező adottságokkal rendelkezett a korszerű olvasószolgálat kialakításához.

Az olvasószolgálati flexibilis tér európai összehasonlításban is impozáns volt, mind a méreteit, mind az esztétikumát illetően. Az olvasótermi ülőhelyek száma a korábbihoz mérve mintegy hatszorosára nőtt, a 2 700 m² alapterület pedig 13-szor lett nagyobb a réginél.

Az olvasótermek megtervezése, az olvasóteremben elhelyezendő dokumentumok kiválogatása, a különböző állományrészek mozgatása, átszállítása, megfelelő rendszerben való elhelyezése, a raktári rendszer kialakítása, a szolgálatot végző könyvtárosok és raktárosok munkájának megszervezése óriási munkát kívánt a könyvtárosoktól és a vezetéstől.

Az átköltöztetett állomány jelentős része szabadpolcra került. Az épület első emeletének egyetlen hatalmas terében kapott helyet a mintegy 20 000 kötetes szakosított könyvolvasó, amelynek rendje a tanszékek sorrendjét követte, 205 szakcsoportban. A folyóirat-olvasóteremben a több mint 400 belföldi és külföldi szakfolyóirat mellett a hazai politikai, társadalmi, irodalmi és ismeretterjesztő folyóiratok és napilapok tárgyévi számai is az olvasók rendelkezésére álltak szintén szakcsoport szerint elhelyezve.

A szabadpolcos kölcsönzőben elsősorban tankönyvek, szótárak és szépirodalom, a gyakran kölcsönzött állomány kapott helyet. Az oktatók és tudományos kutatók, diplomázó és tudományos diákköri tevékenységet folytató hallgatók munkájának segítését 14 férőhelyes kutatóterem biztosította, ahol egy-egy kutatóasztal hónapokra is lefoglalható volt. A kutatóteremben a legrangosabb referáló folyóiratok (mintegy 112 féle) karnyújtásnyira kerületek az olvasókhoz.

Az olvasóteremben fölállított rajzasztalok és rajzgépek nyugodt környezetet, professzionális eszközöket biztosítottak a műszaki hallgatók tanulmányi munkájához.

A zárt, 6 szintes raktárépületet kb. 600 ezer kötet tárolására tervezték. Az egyes szintek használatát egy személy- és két teherszállító lift beépítésével könnyítették meg. A raktárban folyószámos raktározási rendet alkalmaztak az állomány elhelyezésére. A beérkező dokumentum a típusának és/vagy a méretének megfelelően kapott egy megkülönböztető betűjelet (könyvek A, C, D, E, a jegyzetek 0, a selmeci anyag S, a folyóiratok F, a napilapok Fn) és a beérkezés sorrendjének megfelelő számot. Ez a raktározási rendszer ma is érvényes.

Az állományt részletesen feltáró katalógusok hálózata nagy gonddal készült: betűrendes katalógus az 1962 előtt és után megjelent könyvekről, ETO szakkatalógus az 1962 előtti és utáni könyvekről, betűrendes szépirodalmi és sorozati könyv-, betűrendes és tárgyszavas folyóirat katalógus. Valamennyi a teljes egyetemi hálózat állományát tárta fel. A könyvtári szolgáltatások fokozatosan javultak. Zsidai József az új könyvtárépület megnyitása előtt szabályozta az olvasószolgálat működését, intézkedett a helyben olvasás és kölcsönzés rendjéről, a nyitvatartási időről. A vezetés a könyvtári tevékenységek közül a legnagyobb súlyt a szolgáltatásokra helyezte, amelyek hétfőtől péntekig de. 9 órától este 9 óráig, szombaton pedig délután 1 óráig álltak az olvasók rendelkezésére.

A nyitva tartás ideje alatt az olvasószolgálat teljes egészében üzemelt, ide értve a kölcsönzést és az ingyenes fotószolgálatot is. A gyors másolás érdekében korszerű xerox gépeket szereztek be.

Az olvasószolgálati rendszerben az egyetlen ellenőrzőponton történő átjutás után a látogató az egész olvasói térben szabadon mozoghatott. Az ellenőrzés megkönnyítését és biztonságossá tételét televíziós rendszer szolgálta.

A beiratkozott olvasók száma a 70-es évek végére elérte a 3 500 - 3 800 főt, a könyvtárlátogatók száma évi 70 000 fő, a kölcsönzött köteteké 35 000 kötet körüli volt. Az olvasók 70 százaléka egyetemi hallgató és oktató, 30 százaléka külső olvasó.

Az olvasók a napi 12 órára növekedett nyitva tartás ideje alatt sokrétű szolgáltatási kínálatból választhattak. A korszerű tájékoztató szolgálat megszervezése az új épület átadása után nagy lendületet vett. Az egyetem struktúrájának megfelelően megkezdődött a bányászati, a kohászati és gépészeti ágazatokban a szakreferensi rendszer kialakítása. A szaktájékoztatási feladatok ellátására műszaki ill. természettudományos képzettségű szakemberek alkalmazását és könyvtárossá "nevelését" célozta meg a könyvtárvezetés.

A szolgáltatási rendszer középpontjába az olvasó, a kutató került, aki választ kaphatott kérdéseire bibliográfiai vagy faktografikus tájékoztatás formájában, hagyományos úton vagy a fejlődésnek induló számítástechnika igénybevételével, kérhetett irodalmat eredetiben vagy másolatban, az idegen nyelvű anyagokat magyar fordításban.

A leggyakrabban használt irodalom megoszlása szakterületenként:

50 % műszaki és természettudomány,
15 % társadalomtudomány,
10 % szótár, nyelvkönyv,
25 % szépirodalom és egyéb.

A szaktájékoztatást olyan szolgáltatások segítették a fenti igények kielégítésében, mint a könyvtárközi kölcsönzés és az OMIKK kihelyezett fordítóirodája. A könyvtárközi kölcsönzések száma évi 3 000 körüli dokumentum- ill. másolatforgalommal jelentős volt. A fordítóiroda 1973-tól mintegy másfél évtizeden át eredményesen működött. Évente 50-60 ezer oldalnyi fordítás készült el a régió iparvállalatai, kutatóintézetei és az egyetem számára.

A könyvtár a 70-es évek elejétől kezdve egyre intenzívebben foglalkozott a gépi úton végzett tájékoztatás kérdéseivel és gyakorlati megvalósításával. E téren kiemelkedő tevékenységet fejtett ki Nagy Gusztáv, az Olvasószolgálati és Tudományos Osztály akkori vezetője. Zsidai József mellett ő volt a könyvtár ipari kapcsolatainak kezdeményezője és szervezője is.

A borsodi iparvidék központjában lévő egyetemi könyvtár vezetői számára a regionális együttműködés gondolata természetszerűleg korán felvetődött. Az elgondolás a vegyipar területén realizálódott a közös szakirodalmi beszerzés és az információszolgáltatás vonatkozásában.

Az egyetemi könyvtár minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni kívánta az ipar területén folyó kutatást és fejlesztést, ugyanakkor a vállalatok részéről anyagi támogatáshoz kívánt jutni e feladat lehető legmagasabb szintű teljesítéséhez. A legmodernebb technikával készített bibliográfiák és irodalomkutatások mellett fő célja a korszerű információs kultúra széles körben történő terjesztése volt.

1971-ben jött létre az a borsodi vegyipari vállalatokkal kötött együttműködési szerződés, amely 20 éven át hozzájárult az egyetemi könyvtár fejlesztéséhez a korszerű tájékoztatás kiépítése területén, s magasabb szintű könyvtári teljesítményt eredményezett.

1975-ben kezdődött a METADEX elnevezésű amerikai kohászati mágnesszalagok feldolgozása. Már az első évben több mint 100 téma feldolgozásával indult a szolgáltatás, amelynek 60 százaléka iparvállalatoktól, kutatóintézetektől származott. A biztató fogadtatás következtében, valamint az újabb igények alapján 1981-től a World Aluminium Abstracts adattárra is kiterjedt a szolgáltatás. 1983-ban az MTA-SZTAKI gépein, de egyetemi password-del a könyvtár bekapcsolódott a nemzetközi online hálózatba.

1985-ben a könyvtár épületében üzembe állították az egyetemi tulajdonú adatvégállomást, amellyel nagy külföldi információszolgáltató központok (DIALOG, DATA-STAR stb.) online használata valósulhatott meg. 1990-ben az egyetemi könyvtár rákapcsolódott az IIF hálózatra, amely 20 hazai adattár elérését tette lehetővé.

Az iparvállalatokkal történő együttműködés ekkor már nemcsak a vegyipari, hanem a többi borsodi, elsősorban kohászati üzemre is kiterjedt. A könyvtárnak a szerződésekkel elsődlegesen a könyvtári dokumentumbázis széles körű megismertetése, a számítógépes irodalomkutatás kultúrájának terjesztése, a keresések számának növelése és nem utolsó sorban új állománygyarapítási pénzforrások teremtése volt a célja. Ennek érdekében az online keresésekhez teljes körű dokumentumszolgáltatás párosult eredetiben vagy másolatban, igény szerint magyar fordításban.

A központi könyvtár elhelyezési és működési körülményeinek javulásával a könyvtárvezetés napirendre tűzte a tanszékekkel kialakítandó információs kapcsolatok szélesítését. A szakirodalmi ellátás területén működő kapcsolatok mellett a tanszékeken folyó tudományos tevékenység nyomán fokozódó információs igények magasabb szintű kielégítése érdekében az együttműködést szaktájékoztatási kérdésekben és a technikai szolgáltatások területén kívánta erősíteni az olvasószolgálat vezetése.

Zsidai József igazgatása alatt a könyvtár bekapcsolódott a hazai könyvtárügy vérkeringésébe, s jelentős nemzetközi kapcsolatokat alakított ki főként német, cseh, szlovák, osztrák, angol, orosz egyetemek és főiskolák könyvtáraival. Zsidai az IATUL (International Associations of Technological University Libraries) tagjaként rendszeres résztvevője volt a szervezet által tartott nemzetközi konferenciáknak, számos előadást tartott, s az ezek során kialakított kapcsolatai révén gyakran hívott meg Miskolcra neves külföldi szakembereket, akiknek előadásait hallgatva a könyvtári dolgozók is megismerkedhettek a fejlettebb könyvtári technológiákkal, s lehetőség nyílt az új módszerek miskolci adaptálására. Ebben az időszakban a könyvtár olyan rangos hazai szakmai rendezvények színhelye is volt, mint az Egyetemi és Főiskolai Könyvtárak II. Országos Konferenciája 1975-ben, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Vándorgyűlése 1982-ben vagy az Egyetemi Könyvtárigazgatók Tanácsának kétnapos tanácskozása 1985-ben.