A Selmeci Műemlékkönyvtárról több részletes monográfia is megjelent már. A műemlékkönyvtár jelentőségének egy másik oldalát szeretném most bemutatni a nem bányászati-kohászati szakirodalom ismertetésével. A '90-es évekre igazi univerisitásszá váló Miskolci Egyetemen a nem műszaki karok hallgatói és oktatói ugyanúgy kincseket találhatnak a Selmeci Műemlékkönyvtárban, mint a műszaki tudománytörténet kutatói. Ettől is válhat élővé egy muzeális védettségű gyűjtemény: a ma társadalomkutatói megbecsülik a széles látókörű műszaki szakemberek korabeli nem műszaki irányú szakirodalmi gyűjtőmunkáját. Be kívánom mutatni a Selmeci Műemlékkönyvtár alapján a korabeli bányászati és erdészeti felsőoktatás könyvtárának társadalomtudományi szakirodalommal való ellátottságát.

A soproni illetve a miskolci Selmeci Műemlékkönyvtár 19.601 ill. 30.318 leltári tételben tartja nyilván az egykori Bányászati és Erdészeti Akadémia, majd Főiskola gyűjteményét. A selmeci könyvtár 1965-ben felmért ca 40 000 kötetéből az általános művek, filozófia, vallás, jog, pedagógia, nyelvészet osztályokba mintegy 4700 egység tartozott, a művészet, irodalom, földrajz, történelemosztály okba ca. 2300 egység ez mindösszesen 7000 egység. Ezeknek 41%-át 1867 és 1904 között szerezték be.

Nyelvi vonatkozásban uralkodó a magyar majd a német következik. Ritkábban angol, francia, olasz horvát nyelvű kiadványokkal is találkozhatunk.

A könyvek beszerzésénél ragaszkodott a célirányossághoz. Gyűjtőköre a bányászat, kohászat és a kapcsolódó tudományokból kerülhetett ki, például matematikai tudomány, jogtudomány, természettudomány. Első szempont a korszerűség, használhatóság és nem a történeti érték volt. A könyvek beszerzését a professzorok intézték.

Tanulságos az egyes tudományágak egymáshoz való aránya. Az oktatással összefüggő tudományosztályok mennyisége kimagasló, de ennek ellenére megállapítható, hogy a szakkönyvtár összhangban a tudományosság fejlődésével minden fő ismeretkörre igyekezett kiterjeszteni gyűjtését. A XIX. sz. utolsó harmadában a beállott gazdasági változások következményeként megszűnt a műszaki tudományok monopóliuma, a magánvállalkozások, magánbányák szaporodása ráirányította a figyelmet a közgazdasági, jogi, és közművelődési tudományokra.

A társadalomtudományi tárgyú könyvállomány emelkedéséhez hozzájárult a magyar oktatási nyelv bevezetésével együtt járó nagy tömegű magyar nyelvű szakirodalom megjelenése is, amely nemcsak a magyar szerzők műveit, hanem az idegen nyelvű irodalom magyar fordításait is tartalmazta. A polgári élet fellendülésével megnövekedett a jogtudományi szakirodalom és megjelent a politikai, szociológiai irodalom is, ez utóbbi kettőt először a kíváncsiság, ismeretszerzés, később azoknak a gyakorlati életben történő megjelenése tette szükségessé.

Rendkívül gazdag lett a magyar történeti irodalom anyaga. A korábbi állományban a szigorú gyűjtőkör miatt elvétve sem lehetett találni az oktatással össze nem függő, történeti munkákat.

A művészeti tárgyú műveket 1872-től működő építészeti oktatáshoz szerezték be.

Most vizsgáljuk meg részletesen, hogy mely könyveket szereztek be az egyes témakörökben 1867 és 1904 között.