34 Jog. Jogtudomány. Államigazgatás
35 Közigazgatás. Államigazgatási jog. Közigazgatási jog. Hadtudomány

A rendelkezésre álló szakirodalomból kitűnik, hogy jogi ismereteket már 1762 előtt a Bergschule tananyaga is tartalmazott.

Jogtudományi, államigazgatási és közigazgatási tudományosztályban nagyon jól felkészült könyvtárral rendelkezett az akadémia. A dokumentumok általában magyar, kisebb mértékben német nyelvűek. Többségük az 1880-as és 1890-es években jelent meg.

A jogtörténeti irodalomból beszerezték Hajnik Imre jogtörténész, a pozsonyi akadémia tanárának és könyvtárosának, majd a budapesti egyetem hazai jogtörténeti előadójának Egyetemes európai jogtörténet (Budapest, 1880) munkáját, amelyből az első kötet található meg négy példányban; a római jogi ismeretek tanulmányozásához Rentmeister Antal nagyváradi, pozsonyi jogakadémiai tanár A római jog alapjai (Pozsony, 1881) című könyvét, valamint Vécsey Tamás eperjesi akadémiai és budapesti egyetemi tanár A római jog külső története és institutiói (Budapest, 1886) művét, amely az Eperjesen 1867-ben megjelent Római jogtan munkájának átdolgozása. Általános jogtudományi kézikönyvül szolgált a hat kötetes Magyar jogi lexikon (Budapest, 1898-1907) Márkus Dezső szerkesztésében. A dualizmus korának jogforrásai között a törvény foglalta el az első helyet. Törvényt az egybegyűlt országgyűlés alkothatott, melyet koronás király szentesített, majd a törvényszöveg kihirdetése 1881-től az Országos Törvénytárban történt. Rendeleteket kibocsájthatott a király, a kormány (minisztertanács) és az egyes miniszterek.

A törvényeket a nemzetiségiek nyelvén is megjelentették. Emellett jelentek meg a törvényekről magángyűjtemények illetve magyarázatos kiadások. Legismertebb magánjellegű törvénygyűjtemény volt a Corpus Juris Hungarici-nek az ún. millenniumi kiadása, amely több kötetben összefoglalta az ezer év alatt kibocsájtott és ismert törvényeket. Az újabb törvényeket 1888-tól kezdve évenként egy-egy külön kötetben adták ki. 1900-tól a millenniumi kiadás szerkesztői a törvények miniszteri indoklását is közölték, s ez sok segítséget adott a jogalkalmazóknak. A könyvtár állományában is megtalálhatjuk Márkus Dezső szerkesztésében a 43 kötetből álló emlékkiadást, amely 1000-1918-ig tartalmazza a törvényszövegeket (Budapest, 1899-1919) a Franklin kiadásában.

A magyar büntetőjogi irodalom Pauler Tivadar pesti egyetemi professzor, majd igazságügyi miniszter nevéhez fűződik. Megírta és több kiadásban megjelentette a Büntetőjogtan című 2 kötetes kézikönyvét (első kiadása 1864-1865 között jelent meg). Munkájában felhasználta a régi magyar büntető gyakorlatot és az osztrák büntető törvénykönyvet. Könyve nemcsak a jogi oktatásban, hanem a büntetőítélkezésben is nagy jelentőségre tett szert. A bírák, ügyvédek paragrafusokra osztott tankönyvére úgy hivatkoztak hosszú éveken át mint a törvénykönyvre.

Iskolai használatra szolgált Kautz Gusztáv A magyar büntetőjog tankönyve (Budapest, 1881) és Werner Rezső A büntettek, vétségek és kihágások (Budapest, 1882) jogi könyve.

Az akadémián cél volt, hogy a kikerülő szakembereket megismertessék a különböző jogügyletekkel.

Általános tankönyvül használhatták Kolosváry Bálint két kötetes A magyar magánjog tankönyve (Budapest, 1904) és Wenczel Tivadar A magyar magánjog rövid áttekintése (Budapest, 1877) művét.

A dologi jog az ingatlanok, telekkönyvek, szerzői, szabadalmi védjegyek, az adás és használati kötelmek, a kisajátítás és ezek ügyvitele területén segítette eligazodni a hallgatókat.

A pénzügyi jogi tanulmányokhoz Mariska Vilmos budapesti egyetemi tanár Magyar pénzügyi törvényisme (Budapest, 1875) négy példányát és A magyar pénzügyi jog kézikönyve (Budapest, 1900) művét vásárolták meg.

A tudományosztályt többek között Bartha Béla a selmeci akadémia tanárának két kötetes könyve képviseli A magyar közigazgatási jog tankönyve (Debrecen, 1900); Grünvald Béla A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve (Budapest, 1848-1885) öt kötete; és Szokolay István Az állategészségügy rendezése (Budapest, 1889).