8 Nyelv és irodalom

85 mű 125 kötetben és 2 időszaki kiadvány 154 részegységgel tartozik a nyelv és irodalomtudomány körébe. Az összes társadalomtudományi irodalom műveinek 6,2%-a a köteteinek 6,9%-a.

A dokumentumok túlnyomó többségét a szótárak, szerényebb mértékben a nyelvkönyvek teszik ki. Felölelik a magyar nyelven kívül a klasszikus nyelveket (görög, latin) a nagyobb nyugat-európai nyelveket (angol, francia német) ezen túl egyes szláv nyelveket (horvát, szerb) a román nyelvet és a nemzetközi mesterséges nyelvet (volapük). Megjelenési idejük az 1870-es, 1880-as és 1890-es évek, magyar és német területeken.

A könyvtárat ebből a célból használók számára rendelkezésére álltak: Ballagi Mór nyelvújító, úttörőnek számító szótára: Uj [!] teljes német és magyar szótár (Budapest, [ca. 1890]), Adolph Becker angol-német bányászati, kohászati és ezek segédtudományainak szakszótára Wörterbuch in englischer und deutscher Sprache für Berg- und Hüttentechnik und deren Hilfswissenschaften (Leipzig, 1881), Bizonfy Ferenc Magyar-angol szótára (Budapest, 1886), Oscar Mothes angol-német-francia három kötetes műszaki szótára Technological Dictionary: English-German-French (Wiesbaden, 1874), Pokorny Jenő Árminnak A franczia-magyar és magyar franczia nyelv szótára három kötetben (Budapest, 1880-1892); illetve megtalálhatták a magyar királyság területén használt nyelveknek megfelelő szótárakat is: Jon Gheite Román-magyar szótár iskolai és magánhasználatra (Budapest, 1896), Margalits Ede Horvát-magyar és magyar-horvát zsebszótár (Budapest, [ante 1904]).

Említésre méltóak a magyar nyelvű műszótárak, amelyek a szakmai szókincs megteremtésére irányuló törekvések eredményei. A magyar bányászati nyelvújítás a 19. század közepén a selmeci bányatisztképzéssel párhuzamosan indult meg és többnyire a német műszavak szószerinti fordítására épült. 1848-ban Szabó József bányabiztos a Földtani Intézet első igazgatója felhívással fordult a bányászszakemberekhez a magyar bányászati nyelv megalkotása érdekében. Ennek eredményeként született meg "Bányaműszótár"-ra 1848-ban. Szabó József kezdeményezése 1863-ban talált folytatásra Péch Antal személyében, aki ebben az évben indította meg a Bányászati és Kohászati Lapokat és 1879-ben jelentette meg a Bányászati szótár munkáját Magyar és német bányászati szótár címen (Selmeczen, 1879).

1903-ban dr. Szeőke Imre Bányászati szótár munkájában (Budapest) tovább bővítette a bányaműveléssel kapcsolatos szókincsünket. A bányászatban előforduló német szakkifejezéseket magyarázta magyar nyelven. Az erdészeti szakirodalom és szaknyelv megalapítója Wagner Károly, aki 1867-1871 között az erdészeti tanszék vezetője, tanára volt. Az első erdészeti szakszótárunk szerkesztője és az első magyar erdőtörvény megalkotója, 1868-ban adja ki Pesten Divald Adolffal közös munkáját az első Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótárt. Általános műszaki szótárként szolgált Acsády Jenő két kötetes Magyar és német műszaki szótára (Budapest, 1900-1901).

Az egynyelvű szótárak a magyar nyelvű oktatást segítették, a tanárok, hallgatók szókincsét voltak hivatva gyarapítani. Megtalálható volt például: Babos Kálmánnak a Közhasznú magyarázó szótára (Budapest, 1899), Ballagi Mór két kötetes A magyar nyelv teljes szótára (Pest, 1873), Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára öt kötetben (Pest, 1862-1870), Szarvas Gábornak és Simonyi Zsigmondnak a Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig három kötetben (Budapest, 1890-1893).